KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2010. szeptember 10., péntek

Hosszú, méla lesben...

A halászok végre elmentek, majd később ismét visszajöttek, kiemelték a csónakot a vízből, traktorra tették és elpöfögtek. Mi a leseinkben kuksoltunk. A gémek, kócsagok a túlpartról lassan, kényelmesen kezdtek közeledni a sekély vízben rekedt halakhoz. Igazi bátor vezér egyéniség nem akadt köztük egy sem, amely a sátraink elé szállt volna, jó példát mutatva a többieknek. Nem, nem, csak úgy, ímmel-ámmal húzódtak, mindig csak egy kicsivel előrébb annál, ahol a társaik voltak, de a lehető legmesszebb maradtak a "vérszomjas" fotósok gondosan álcázott leshelyeitől. Órák teltek el és a madarak nem közeledtek számottevően. Azt azért láthattuk, hogy némelyikük sikeresen fogott egy-egy nagyobb halat, de azt rögtön a távolabbi partra vitte és ott birkózott vele. Ekkor kisebb csetepaték is kialakultak a zsákmány megszerzéséért. Ilyen akciókra vártunk, csak legalább ötven méterrel közelebbről!


Egyszer riadalom tört ki a gázló madarak között: egy réti sas közeledett.


Rá sem hederített a szétrebbenő gémekre, egy kilós harcsát emelt ki a vízből és a szárazon bekebelezte.

A kócsagok kissé elkülönülve, tisztes távolságban halászgattak.



Csak egy búbos vöcsök volt elég bátor, vagy óvatlan, hogy elússzon a sátraink előtt.

Csibéi csak később követték.



Ezen kívül még egy billegető cankó tisztelt meg bennünket a jelenlétével.

Ezt a néhány képet leszámítva csak a "tájkép gázló madarakkal" műfajban készíthettem képeket.
Négy órai zsibbadás után kihasználtam, hogy a madarak valamiért elrepültek: a társak minimális zavarásával sátort bontottam és megszöktem. Élményekkel gazdagodva, de a közelképek elmaradása miatt némi csalódottsággal távoztam.
A többiek még estig maradtak és ahogy hallom kitartásukat szép alkonyi fényekkel jutalmazta a sors. Nem irigylem tőlük, megérdemelték!

6 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik az az utolsó kép a víztükörben megduplázott madarakkal. Nem volt ez olyan rossz nap:-)

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Látom jó mélyen belevetetted magad a madárfotózásba (is) :)
    Majd' két év kényszerű szünet után kezdek újra komolyabban foglalkozni a fotózással, megörültem, amikor a blogodra találtam.
    Szép fényeket!
    Üdv, aewin :)

    VálaszTörlés
  3. stiglincnek: talán nem rossz, de jobbat reméltem...

    VálaszTörlés
  4. Gyurisnak: örülök, hogy újra felbukkantál...Több kérdésem lenne, ha tudnám az elérhetőségedet.

    VálaszTörlés