KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2011. szeptember 6., kedd

Szürkegém, avagy a lesek dilemmája

A közelmúltban szürkegémeket fotóztam. Két helyszínen, két különböző napon. Elsőként a magam hevenyészve  felállított lessátorából, másodszorra állandó, profi lesből. Íme a két gémtörténet.

Hosszú idő után jutottam ki a cukorgyári tóhoz egyik délután. Az ülepítő részből szinte eltűnt már a víz, valamiféle ragadós szárú folyondár futotta be sűrűn a korábbi tocsogók szárazra került talaját. A térdig érő zöld dzsungelen átgázolva azért találtam még egy kerek tavacskát, amelyet sás és nád vett körül, de a természetes kerítés egy rövid szakaszán mégis kilátás nyílt a vízre. Jöttömre a zöldből addig láthatatlan szürkegémek emelkedtek a levegőbe. Majd visszajöttök ti még! - mondtam reménykedve. Kidobtam a sátram, elhelyezkedtem és vártam. Elsőként egy fiatal vizicsibe evezett át előttem.


Úgy fél óra múltán jött egy gém, de a sátram láttán már a levegőben visszahőkölt.


Később egy másik tisztes távolságban leereszkedett a sásba.


Aztán jöttek sorra a többiek. Mindegyik a sűrűben kötött ki. A takarást kihasználva pihenés közben is állandóan szemmel tartottak.


Újabb vendég érkezett. Leszállt ugyan, de csupa gyanakvás volt a viselkedése.


Hosszú percek után gondolta csak úgy, hogy az ismeretlen valami (a sátor) nem jelent veszélyt számára, és akkor a már a többi jelenlévőhöz hasonlóan komótosan tollászkodni kezdett. Sőt, egy jobb hely kedvéért egy átrepülést is bevállalt.


Ott azonban úgy elrejtőzött, hogy a szeme sem látszott.


Összesen hét szürkegémet számlálhattam a sátramból, persze a növényzetben jól elrejtve. Mozdulni sem akartak. A jól fűtött helyen két óra múltán megelégeltem a dolgot és sátrat bontottam.
...

A profi leses tapasztalatomat tegnap szereztem. Hajnali ötkor indultam, csaknem három órát vezettem. A találkozóhelyről terepjáróval vittek ki a puszta közepére. Kilenckor már a lesben kuksoltam másodmagammal. Egy tükrös üveg ablakon keresztül figyeltem, hogy az áhított darvak kisebb-nagyobb csapatokban húznak el mellettünk. Leszállni nem akartak. Ott volt ugyan előttünk az itató, de úgy látszik, nem voltak szomjasak...
Ha nem jött volna egy jólelkű szürkegém, akkor a levegőtlen szűk helyen, a negyven fokban halálra untuk volna magunkat. De a gém jött, méghozzá közelre.


Majd még közelebbre!


Ott vadászott az orrunk előtt.


Sőt, még egy picike halat is fogott! A képen egy ablak elé belógó nádszál okozza a sárgás elszíneződést.


A szürkegém tehát jött, nem látott és győzött. Mi viszont veszítettünk. Izzadságban fürödve, elgémberedett tagokkal és feltört fenékkel vártuk előbb a visszatérő darvakat, majd reményvesztetten a felmentő terepjárót, merthogy annak érkezéséig elő sem jöhettünk a lesből. Kilenc órai önként vállalt fogság után este hatkor tudtunk végre kinyújtózni! Csalódottan visszazötyögtünk a kocsinkhoz, kifizettük a járandóságot és elbúcsúztunk egymástól. Tudom, hogy más lett volna, ha leszállnak a darvak. Azok fotóival a gépünkben a kellemetlenségek ellenére is győztesnek éreztük volna magunkat, de ezúttal nem volt szerencsénk...
"Egész úton hazafelé azon gondolkodám", hogy akkor milyen is a jó les? Tudja valaki a választ?

12 megjegyzés:

  1. Mindkét történet lehetőségéért megdolgoztál, a szerencsés pillanatokat pedig a természet osztogatja :) A második részben írod, hogy csak egy gémet láttatok, de a képek nagyon szépek! Pusztaszeren voltatok?

    VálaszTörlés
  2. Az örök elégedetlen! Gyönyörű képek, ismét! :)

    VálaszTörlés
  3. Miklósnak: igazad van, szerencse nélkül a legprofibb les sem működik. A Hortobágyon voltunk.

    VálaszTörlés
  4. Szerintem a jó les a saját les!:)Persze erre keveseknek adatik meg a lehetőség vízi és gázlómadaras terepen!J barátom is volt a nyáron itt,de elégedetlen volt az eredménnyel,szóval ár-érték arányban nem volt túl jó!Azért valljuk be kilenc óra után az ember egy szürkénél kicsit többet vár!De az az egy legalább jól mutat!Bevallom,én a nap végén sírva fakadtam volna!Nemsokára Apajon eresztik a tavakat,oda látogass el,ott nem csalódsz!

    VálaszTörlés
  5. Gábornak: köszönöm szépen az együttérzést és a jó tippet. Azt honnan lehet tudni, hogy pontosan mikor érdemes menni?

    VálaszTörlés
  6. Van lent ismerősöm,izenek majd időben!

    VálaszTörlés
  7. Nincs mit!Szept.vége,okt.eleje,ma telefonáltam,de 2 hétig eltart az eresztés,úgyhogy van idő!
    Ha kérdés merül fel,vagy info hiányzik:balicsga@hotmail.com

    VálaszTörlés
  8. Nagyon kedves vagy, alkalomadtán kérdezek, mert még nem jártam arrafelé. Az én elérhetőségem: endre4@gmail.com

    VálaszTörlés
  9. Ne légy elégedetlen! Igaz, hogy sok volt a fáradság, kényelmetlenség és holtidő, de a szürkegém fotók nagyon jók!

    VálaszTörlés