KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2011. szeptember 18., vasárnap

Egy darvas nap

A múltkori sikertelenség nem vette el a kedvemet a daru fotózástól. Pénteken hajnalban ismét útra keltem a Hortobágy felé. A pirkadat útközben ért. Elbűvölt a keleti ég színpompája.


A Tisza-tó táján már a nap is előbukkant. Ismét meg kellett állnom egy fotó kedvéért.


Fél kilenckor már a múltkori lesben vártuk a darvakat fotós barátommal. Délig nem történt semmi, aztán végre megjelent néhány felénk tartó madár.


Leszálltak! Később újabbak érkeztek és csatlakoztak a már földön lévőkhöz. Szép lassan mindnyájan a távolabbi, tőlünk nem látható itatóhoz járultak, majd szomjuk csillapítása után a parton tollászkodtak.


Újabb óra kellett ahhoz, hogy néhányan felénk sétáljanak.


A barnás szinezetű fiatal madarak szüleik szoros közelségében mozogtak.



Végre a mi itatónkat is használatba vették.



Az itatótól lassan oldalra, a magas fűbe sétáltak át, de szerencsére újabb családok érkeztek helyettük.


Néhányuk kellemes közelségbe került, így már portrét is csinálhattunk róluk.


Nem is sejtették, hogy a tükrös üveg mögött fotósok lesik minden mozdulatukat. Békésen tollászkodtak.


Délután fél öt felé már mozgolódni kezdtek és kisebb csapatokban szárnyra kelve az éjszakázó helyük felé távoztak.



Öt órára magunk maradtunk, fél óra múlva megérkezett értünk a terepjáró és a lesből előbújva végre kinyújtózhattunk. A profi lessel elégedettek lehettünk, de azért hazafelé tartva még megálltunk egy kilátó  toronynál, hogy alkonyatkor is lefotózhassuk az áthúzó darvakat. Az útszéli nádbugák jól mutattak a vörös fényben.


Sajnos a darvak ezúttal messze elkerültek bennünket. Egy rendezetlen csapatot azért sikerült a nyugvó Nap közelében lefotózni.


Egy újabb élménydús, csodálatos napot köszönhetek fotós szenvedélyemnek. Adja Isten, hogy még sokáig éltessen!

12 megjegyzés:

  1. Endre, ez fantasztikusan szép képsorozat lett és a leírásod is szuper! A les tényleg jól működött. A hetes kép nagyon mókás, úgy látszik nem csak minket hagynak el magasságukkal a csemetéink :D Gratulálok!

    VálaszTörlés
  2. Csodálatos ez a képsorozat, nem győztem letölteni darabjait az állatok, napkelték és naplementék közé!
    Kitartásod ismét meghozta jutalmát! Gratulálok!

    VálaszTörlés
  3. Miklósnak: köszönöm szépen a hozzászólásodat és a gratulációdat. Sajnos kell a profi les, hogy közel kerülhessünk ezekhez a szép madarakhoz.

    VálaszTörlés
  4. Jenőnek: örülök, hogy találtál a képek közül neked tetszőket és köszönöm a gratulációt!

    VálaszTörlés
  5. Jó képek, szép madarak. Fiatalokról, talán még nem is láttam képet.

    VálaszTörlés
  6. Ez már igen!Csodás,nagy élmény lehetett,grat.a képekhez!

    VálaszTörlés
  7. Péternek: köszönöm és örülök, hogy megmutattam a fiatalokat is.

    VálaszTörlés
  8. Gábornak: valóban nagy élmény volt. Kösz a jó véleményt.

    VálaszTörlés
  9. Gratulálok, elkaptad őket! ;)

    VálaszTörlés