Az ember örökké elégedetlen, a fotós is. Ez persze nem baj, mert a jobbra, szebbre vágyás adja a hajtóerőt a további próbálkozásokhoz. Nem tudom, mi lenne jobb, ha nem láthatnék és nem fotózhatnék semmit, vagy ami mostanában történik velem, hogy jönnek ugyan az állatok, de csak a távolban és szinte sötétben? Ez persze költői kérdés, hiszen így is nagyszerűek ezek az élmények!
Most csupa olyan képeim vannak, amelyekkel nem nagyon büszkélkedhetem. Csupán azért mutatom őket, hogy a közelmúlt lesen töltött óráinak csekély eredményéről számot adjak.
A hétvégén a sziget dámszarvasaira vártam. Egy szép lapátos dám bika már a közelgő barcogásra készülődött: egy nyiladékban kapargatva hosszasan vizsgálta a tehenek szagnyomait.
A dám teheneket már a gödöllői térség egyik vadászterületén fotóztam. Nem elég, hogy messze voltak, arra is gondosan ügyeltek, hogy nehogy kilépjenek a fénybe.
Egy muflon kos is éppen a fény-árnyék határon mutatkozott egy pár pillanatra.
Jó sokat kellett várnom a gímszarvas bikára is, persze hogy csak a szürkület beálltával jött ki a rétre.
De legalább kinyitotta a száját! Na nem nagyon, éppen csak jelezte, hogy tart még a szarvasbőgés...
Az egyetlen állat, amely kellően megközelített, egy disznó volt, méghozzá egy szép kan. Naná, hogy ő meg az ereszkedő sötétség leple alatt futott át előttem és csak a "szellemét" hagyta emlékbe.
Ki tudja, mit vétettem, de ennyi gyenge képpel talán már eleget vezekeltem...Kellene még egy kicsivel több szerencse - a szükséges plusz... Jó lenne, ha Fortuna istenasszony most már igazán rám mosolyogna... Nem csak úgy fél szívvel, hanem istenigazából! :)
Nincs ok a szomorkodásra, az erdő nagyjai felvonultak az objektíved előtt. A képek is jók, a gímbika különösen, a disznós is jópofa, de a muflon és a dámok is tetszenek. Majd egyszer, ha az állatok is úgy gondolják, jobb fényben és közelebb pózolnak neked. Addig is türelem és kitartás, biztos meglesz majd az a kép, amire vágysz, talán még jobb is.
VálaszTörlésNagyon kedves vagy, hogy vígasztalsz. Én is bízom a jobb szerencsében, de jól esett kipanaszkodnom magam. :)
VálaszTörlésNéha előfordul,hogy egy-egy kiruccanás nem jár kiemelkedő fotókkal,de számomra az írásaid,és másokéi is fontos részei a bejegyzéseknek,ami kompenzálja a képek esetleges gyengéit!Ugyanúgy élvezem,és beleélem magam a pillanatba.Szerintem ezzel nem vagyok egyedül,úgyhogy aggodalomra semmi ok!Van egy barátom,aki fotózás közben néha lerakja a kamerát,hogy igazán kiélvezze a pillanatot,a látványt,és ez az ami igazán megmarad!
VálaszTörlésKöszönöm szépen Gábor! Örülök, hogy a szöveget is értékeled. És valóban, az élmény a legfontosabb a mi közös szenvedélyünkben.
VálaszTörlésA bőgést mutató gímszarvasbika fotó nagyon jó, kár, hogy nem jobb a megvilágítás. Ne légy telhetetlen, sok szép szarvasképet készítettél már az idén!
VálaszTörlésA jobb megvilágítás, meg a kisebb távolság lenne éppen az a szükséges plusz. Köszönöm szépen Jenő!
VálaszTörlésTalán nem a Főnökasszonyhoz kellene fohászkodnod... az egyik múzsát lehetne foglalkoztatni! Biztos oda is begyűrűzött már a munkanélküliség... még hálás is lenne érte! :)
VálaszTörlésMúzsa az én koromban? :)
VálaszTörlésAz csak egy dolog, hogy mit sikerül megörökítened a memóriakártyákon. A lényeges pillanatok, élmények úgyis örökre az emlékezetedben maradnak. Nem használsz hozzá Photoshopot, mégis a legszebb pillanatokra tudsz majd visszagondolni. Az pedig tényleg csak idő kérdése mikor sikerül mindezt digitálisan is rögzítened. Nem féltelek, mert így ismeretlenül is látom Benned a kitartást :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen a kedves szavaidat Miklós!
VálaszTörlésKedves Endre! Tisztelettel elkérem az egyik fényképét, az alábbi vershez illusztrációnak. A Fb-on jelenik meg. Amennyiben Önt bármi módon sérti, kérem jelezze és azonnal lecserélem! Cseh Ildikó Peo
VálaszTörlésŐszi parancs
Borzong az estben az erdő,
Duna felől pára kúszik a tájra,
megülve bokron,
érintve füveket lassan hervadókat,
hal-illat ölelkezik sárguló levéllel,
s mozdul az ősi, bent valahol mélyen.
Évezredek dala fordul az időben.
Figyelem.
Neszek indulnak, cseresznyefa ága...
tán bagoly rúgta.
Vagy levél pendült, s lebeg már lefelé.
Csend van.
Halk nyögés... hallom vagy csak érzem?
Mélyen, nagyon mélyen, ismerem.
És újra.
Panaszos és karcos...
Torokból torkomba.
Mintha gombóc volna.
Már nem is lélegzem,
az ujjam bizsereg.
Várok és keresek...
És akkor megszólal,
diadalmas szóval,
dörrenő erővel,
együtt az erdővel,
együtt a világgal...
és én együtt zengem a szarvasbikával:
Itt vagyok!Szerelmes parancsra.
Kedves Ildikó/Peo!
TörlésHuh, beleborzongtam verse szépségébe és megtiszteltetésnek veszem, ha valamelyik képemet felhasználja hozzá. Válasszon kedvére, akár az újabbak közül is és majd büszkén hirdetem, hogy méltónak találta a képemet ehhez a gyönyörűséghez. Ugye tudatja, hogy hol láthatom?