Reggel dámok, este gímek

Úgy látszik, érdemes volt augusztusban elzarándokolnom a dámok Mekkájába, mert megtört az átok, amely eddig a szigeti dámbika fotózási próbálkozásaimat kísérte. Vasárnap hajnalban a szokott lesre ültünk ki Tamással és példátlan forgalmat tapasztaltunk. Alig helyezkedtünk el, amikor a halvány derengésben egy bika máris átment a közelünkben. Mi láttuk őt, de a fényképezőgép csak egy bemutathatatlan pacniként rögzítette.

Később 6-8 tehén óvakodott ki a fák takarásából, de hamar gyanút fogtak és visszatértek a sűrűbe.

Egy tehén és egy növendék bika is feltűnt a távolban. Aztán megjelent egy mutatós bika, ha nem is túl közel.

Romantikus érzelmű állat lehetett, mert az őszi kikericsek között fotóztatta magát. :)

Aztán átbújt a néhai kerítés körüli élősövényen és beváltott az erdőbe.

Csaknem három órányi lesen tartózkodás után az "ülés már nem felüdülés", de ekkor jött ki egy tehén és elég sok időt töltött a közelünkben.

Még kivártuk az előre kitűzött idő leteltét, aztán elégedetten hagytuk el a helyszínt.

Délután már a gödöllői dombság közepén hallgathattam a gímszarvas bőgés nyitányát hat basszusra hangszerelve. Sajnos a művész urak közül csak az egyik mutatta meg magát, az is távol és erős szürkületben.

Talán negyed óráig várta a kihívókat, de azok sajnálatomra nem mutatkoztak. Besötétedett, indulnom kellett. A vadföld mellett elhaladva még láttam, amint  a bika hat tehenet számláló háremét bőgva terelgeti a rét közepén. Telihold lévén szép szerelmes éjszaka várt rájuk. Ezzel az élménnyel az idei szarvasbőgést méltó módon megnyitottnak tekinthetem. :)