KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2011. szeptember 12., hétfő

Reggel dámok, este gímek

Úgy látszik, érdemes volt augusztusban elzarándokolnom a dámok Mekkájába, mert megtört az átok, amely eddig a szigeti dámbika fotózási próbálkozásaimat kísérte. Vasárnap hajnalban a szokott lesre ültünk ki Tamással és példátlan forgalmat tapasztaltunk. Alig helyezkedtünk el, amikor a halvány derengésben egy bika máris átment a közelünkben. Mi láttuk őt, de a fényképezőgép csak egy bemutathatatlan pacniként rögzítette.
Később 6-8 tehén óvakodott ki a fák takarásából, de hamar gyanút fogtak és visszatértek a sűrűbe.


Egy tehén és egy növendék bika is feltűnt a távolban. Aztán megjelent egy mutatós bika, ha nem is túl közel.


Romantikus érzelmű állat lehetett, mert az őszi kikericsek között fotóztatta magát. :)


Aztán átbújt a néhai kerítés körüli élősövényen és beváltott az erdőbe.


Csaknem három órányi lesen tartózkodás után az "ülés már nem felüdülés", de ekkor jött ki egy tehén és elég sok időt töltött a közelünkben.


Még kivártuk az előre kitűzött idő leteltét, aztán elégedetten hagytuk el a helyszínt.
Délután már a gödöllői dombság közepén hallgathattam a gímszarvas bőgés nyitányát hat basszusra hangszerelve. Sajnos a művész urak közül csak az egyik mutatta meg magát, az is távol és erős szürkületben.


Talán negyed óráig várta a kihívókat, de azok sajnálatomra nem mutatkoztak. Besötétedett, indulnom kellett. A vadföld mellett elhaladva még láttam, amint  a bika hat tehenet számláló háremét bőgva terelgeti a rét közepén. Telihold lévén szép szerelmes éjszaka várt rájuk. Ezzel az élménnyel az idei szarvasbőgést méltó módon megnyitottnak tekinthetem. :)

10 megjegyzés:

  1. Úgy legyen! Hű de jó kis történet. Drukkolok, hogy összejöjjön az utolsó kép ismét (nagyon szép az elkapott pillanat a bőgő bikáról) - csak közelről és erősebb fények közepette. Igazi "Nimródos" vadfotó lenne :) Grat!

    VálaszTörlés
  2. Miklósnak: bár ismét igazad lenne! Köszönöm.

    VálaszTörlés
  3. Szépek a szigeti dámszarvasok is!
    További bőgőfotókhoz én is sok szerencsét kívánok!

    VálaszTörlés
  4. Jenőnek: a dám bikák nekem tán még jobban is tetszenek, mint a gímek. Köszönöm a szerencse kívánatot.

    VálaszTörlés
  5. :)az utolsó kép nagyon klassz lett

    VálaszTörlés
  6. Katának: igen? Kár, hogy távoli...

    VálaszTörlés
  7. Gratulálok én is ehhez az eseménydús naphoz. Igazi erdei, fénytelen hangulatú képeket sikerült lőnöd. Talán azért maradt távolban a bika, hogy újra kicsaljon téged a lesre :)

    VálaszTörlés
  8. Péternek: sajnos a dám ösztönösen kerüli a fényt, inkább az árnyékos helyeken mutatkozik.
    Csak a nyiladékokban lehet takarás nélkül meglátni pár röpke percig. A bikák jól taktikáznak, még erőltetem a találkozást. :)

    VálaszTörlés