KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2011. szeptember 30., péntek

Bikabúcsúztató

Lassan vége az idei szarvasbőgésnek, hiába marasztalnám. Velem ellentétben a vadász vendégek nem maradtak méltó zsákmány nélkül. Persze nekik könnyű...
Az esett bikákat vadász hagyományok szerint terítékre fektetik, szájukba utolsó falatként zöld ágat tesznek és megrendezik ünnepélyes búcsúztatásukat. Ezt néhány korábbi képemmel mutatom be.


Persze ez a hét bika csak egy része a vadgazdaság területén elesetteknek.


Tiszteletükre máglyát gyújtanak...


... és még a kürtöket is megfújják.


Pár nappal később már az elbírált trófeák is megtekinthetők. Ez egy 11 kg-os idei agancs.


Azért az agancsok nekem jobban tetszenek gazdáik fején.


Hát még, ha életben tudtam volna találkozni ehhez hasonló szép állattal! Talán jövőre nagyobb szerencsém lesz...

2 megjegyzés:

  1. Nagyon szépen írtad le és illusztráltad az utolsó búcsú pillanatait. Gyönyörű példányok ezekkel valóban inkább élőben találkozna az ember.

    VálaszTörlés
  2. Azt hallom, hogy a vadásztatással együtt is nagyobb a szarvasállomány a kelleténél. Ezzel együtt is sajnálom szegény lelőtt állatokat.

    VálaszTörlés