KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2011. április 4., hétfő

Jutalomút

Délután a kertünkben lévő pár sor szőlő metszésével végezvén úgy éreztem, hogy a jól végzett munka miatt meg kell jutalmaznom magam egy jó fotószafarival. A turai határba indultam, de nem arra mentem, ahová akartam, hanem, ahová az útviszonyok miatt lehetett. A vizenyős területen maradt belvíz tavakon a békanyál mellett már a káka is növekedésnek indult.



Néhol már a mocsári gólyahír is kivirult.


Egy zöldellésnek indult öreg fűzfáról egerészölyv repült fel méltalankodó vijjogással. Talán a fészekrakásban zavartam meg, mert többszöri, rám irányuló zuhanórepüléssel igyekezett másfelé téríteni.


A smaragdzöld vetésben magányos őzbak legelészett, amíg észre nem vett és odébb nem állt.


A vetésben meglapult mezei nyúl jöttömre megiramodott, majd tisztes távolságban felágaskodva nézett vissza rám, hogy vajon követem-e?



A színpompás fácánkakasok is a zöldellő gabonában terelgették a tyúkokat, a háremük összeverbuválásán fáradoztak.


Egyikük a gazban próbált menedéket keresni a magánéletének titkait fürkésző fotós elől.


A félénkebbje nem várta meg közeledésemet, némi futás után hangos kakatolással repült a bokrosba.


Sajnos, ezúttal csak messziről figyelhettem az udvarlási szertartást, amint a kakas tollait felrázva kelleti, mutogatja magát tyúkjainak. Az ún. dürrögést egy korábbi képemmel illusztrálom.



Az élvezetes délután még egy átrepülő gólyát is tartogatott számomra, vagyis a "gólyahír" tényleg igaz volt.


A gyors tavaszban a fűz már teljesen kivirágzott. Az egyik bokor kinyúló barkás ágát sikerült a lemenő nap korongja elé állítanom búcsúkép gyanánt.



Ismét egy szép délutánt töltöttem a határban. A szívemnek egyre kedvesebb turai tájban, kedves állataim fotózása közben olyan jól éreztem magam, hogy azt már szinte kényeztetésnek is felfoghatom. " Mert Ön megérdemli! " - mondaná a reklám. :)

2 megjegyzés:

  1. A reklámnak igaza lenne! Te valóban megérdemled, mert szereted a természetet, állatait, növényeit és jelenségeit, és szép fotókkal örökíted meg őket!
    "Animals" és "Virág" mappám megint tovább gyarapodott, különleges barkás naplementéd pedig "Meteorológia" mappámban eredményezett újabb minőségi javulást.
    Végül egy más kérdés, mert erre a megjegyzésre még talán tudsz válaszolni: A csodálatos "Human Planet" linkjét, ha én írom le pontosan, arról miért nem lehet megnyitni a videót?

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, hogy te mindig hálás közönség vagy. :) Nem betűzve kell másolni, hanem Ctrl C-vel, akkor működni fog. ( A levélből megnyitod, fent, baloldalt kijelölöd, aztán CtrlC, majd máshova beilleszted CtrlV-vel. )

    VálaszTörlés