Pár éve részt vettem egy madár megfigyelő napon. Azóta elektronikus levélben rendszeresen megkapom az információkat az MME Kókai csoportjának gazdag és eseménydús programjairól. Sajnos, ezidáig nem tudtam bekapcsolódni munkájukba, de a mai napra meghirdetett gyűrűzésre elmentem.
Viszonylag könnyen sikerült megtalálnom a kókai vadászházat, ahol nem a várt tömeg, hanem mindössze két rokonszenves fiatal ember végezte a tennivalókat. Kedves közvetlenséggel fogadtak és mindjárt magyarázni kezdték munkájuk lényegét.A befogó hálókat már tegnap délután felállították, mintegy 150 méter hosszúságban. Az élénk szélben valósággal duzzadtak a fekete színű, erős, vékony szálakból szőtt hálók.
A gyűrűzést ma reggel hat órakor kezdték és délig minden órában ellenőrzik a hálókat. Úgy emlékszem érkezésemig már 14 madárkát fogtak, sok vörösbegy mellett egy erdei szürkebegyet is. Ezt a fajt nem ismerem, jó lett volna látni, de hát lekéstem. Az első, jelenlétemben fogott madár egy énekes rigó volt. A madárkák a hálóból megfelelő méretű textil zsákocskába kerülnek, majd a gyűrűzés és adatfelvétel után ismét a szabadság vár rájuk.
Nem is gondoltam volna, hogy milyen sok adatot jegyeznek be a terepi naplóba. A faj megjelölése mellett a gyűrű adatait, a nemet, az életkort, a testzsír mennyiségét, megmérik a szárny és a harmadik evezőtoll hosszát, de még a madár testsúlyát is. Itt éppen a "zacskós" rigó lóg a mérlegen.
Több "visszafogott", azaz már korábban, máshol meggyűrűzött madár is hálóba akadt. Ennek gyűrűszámát is feljegyzik, de a többi adatát ismét rögzítik.
A gyűrűk átmérője a madár lábához igazodik. Itt egy sorozat gyűrű, a Budapest felirat jár minden hazánkban jelölt madárnak, de a sorszám természetesen egyedi. A gyűrűszámok egy központi számítógépbe kerülnek és a nemzetközi adatbázis részévé válnak.
Másodszorra egy pár széncinegét találtunk a hálóban. Kiszabadításukkor derekasan küzdöttek és csipkedték a madarász kezét.
Úgy gondoltam, hogy a madarakat megviseli a tortúra, de meglepően nyugodtak maradtak. Később három fekete rigót fogtunk, mindhárom fiú volt. A lányok nyilván a kotlással voltak elfoglalva.
A kézben tartott fekete rigóról persze könnyű portrét készíteni.
A 11 órai ellenőrzéskor két szajkót találtunk. Ezek aztán csíptek, karmoltak volna, ügyeskednie kellett a madarásznak, hogy a sérüléseket elkerülje.
Csak itthon, a számítógépen vettem észre, hogy az én kalapos árnyam is feltűnik a felhős ég előtt a szajkó szemében.
Megjegyzem, hogy az én szememben is felértékelődött a gyűrűzők munkája, miután egy szép délelőttöt töltöttem a társaságukban. Köszönöm az élményt Zsoltnak és Jánosnak és persze a kókai természetvédőknek.
Érdekes képes beszámolót készítettél a gyűrűzésről, amelyet a szajkó szemében megjelenő árnyképed hitelesít!
VálaszTörlésKöszönöm, ha tetszett!
VálaszTörlés