Madárgyűrűzésen

Pár éve részt vettem egy madár megfigyelő napon. Azóta elektronikus levélben rendszeresen megkapom az információkat az MME Kókai csoportjának gazdag és eseménydús programjairól. Sajnos, ezidáig nem tudtam bekapcsolódni munkájukba, de a mai napra meghirdetett gyűrűzésre elmentem.

Viszonylag könnyen sikerült megtalálnom a kókai vadászházat, ahol nem a várt tömeg, hanem mindössze két rokonszenves fiatal ember végezte a tennivalókat. Kedves közvetlenséggel fogadtak és mindjárt magyarázni kezdték munkájuk lényegét.



A befogó hálókat már tegnap délután felállították, mintegy 150 méter hosszúságban. Az élénk szélben valósággal duzzadtak a fekete színű, erős, vékony szálakból szőtt hálók.

A gyűrűzést ma reggel hat órakor kezdték és délig minden órában ellenőrzik a hálókat. Úgy emlékszem érkezésemig már 14 madárkát fogtak, sok vörösbegy mellett egy erdei szürkebegyet is. Ezt a fajt nem ismerem, jó lett volna látni, de hát lekéstem. Az első, jelenlétemben fogott madár egy énekes rigó volt. A madárkák a hálóból megfelelő méretű textil zsákocskába kerülnek, majd a gyűrűzés és adatfelvétel után ismét a szabadság vár rájuk.

Nem is gondoltam volna, hogy milyen sok adatot jegyeznek be a terepi naplóba. A faj megjelölése mellett a gyűrű adatait, a nemet, az életkort, a testzsír mennyiségét, megmérik a szárny és a harmadik evezőtoll hosszát, de még a madár testsúlyát is. Itt éppen a "zacskós" rigó lóg a mérlegen.

Több "visszafogott", azaz már korábban, máshol meggyűrűzött madár is hálóba akadt. Ennek gyűrűszámát is feljegyzik, de a többi adatát ismét rögzítik.

A gyűrűk átmérője a madár lábához igazodik. Itt egy sorozat gyűrű, a Budapest felirat jár minden hazánkban jelölt madárnak, de a sorszám természetesen egyedi. A gyűrűszámok egy központi számítógépbe kerülnek és a nemzetközi adatbázis részévé válnak.

Másodszorra egy pár széncinegét találtunk a hálóban. Kiszabadításukkor derekasan küzdöttek és csipkedték a madarász kezét.

Úgy gondoltam, hogy a madarakat megviseli a tortúra, de meglepően nyugodtak maradtak. Később három fekete rigót fogtunk, mindhárom fiú volt. A lányok nyilván a kotlással voltak elfoglalva.

A kézben tartott fekete rigóról persze könnyű portrét készíteni.

A 11 órai ellenőrzéskor két szajkót találtunk. Ezek aztán csíptek, karmoltak volna, ügyeskednie kellett a madarásznak, hogy a sérüléseket elkerülje.

Csak itthon, a számítógépen vettem észre, hogy az én kalapos árnyam is feltűnik a felhős ég előtt a szajkó szemében.

Megjegyzem, hogy az én szememben is felértékelődött a gyűrűzők munkája, miután egy szép délelőttöt töltöttem a társaságukban. Köszönöm az élményt Zsoltnak és Jánosnak és persze a kókai természetvédőknek.