Repce kelepce

A virágzó repce jó búvóhelyet jelent az őzek számára. Úgy elfekszenek benne, hogy legtöbbször csak a szemük látszik ki belőle. Estig nem is igen mozdulnak. Természetesen az utaktól távol helyezkednek, így nem is tudtam közeli képet csinálni róluk. Már annak is örültem, hogy ez a távoli bak bevárt.

Tegnap csak ennél rosszabb képekre tellett, pedig még a lessátrat is bevetettem. Hiába várakoztam, semmi nem közelített felém, csak az este. A lenyugvó napot viszont jól meglestem. :)



Ma délután ismét próbálkoztam, de az őzeket most sem tudtam jobban megközelíteni.



Már hazafelé autóztam a szürkületben, amikor egy másik repceföldhöz vezető földút nyitott sorompója láttán gyorsan úgy döntöttem, hogy ott még megpróbálkozom. Behajtottam. Egy szép bak ugrott fel előttem. Már ennek is örültem.

Vagy két kilométert zötykölődtem a virágzó tábla mellett. Csak távoli őzeket láttam, amelyekért nem volt értelme a fényképezőgépemet koptatni. Visszafordultam. A pirosló nyugati égbolt jól mutatott volna a sárga repce felett, ha a TSZ épületei nem éktelenkedtek volna a horizonton.

Ahogy elértem a major kerítését, már láttam, hogy fogságba estem: időközben valaki bezárta a sorompót! Az őrkutyák meg a kerítés túloldalán vicsorogtak rám. Emlékeztem, hogy jó nagy távolságban, a földút túlsó végén van egy másik sorompó, amelyet eddig többnyire nyitva találtam. Talán ott ki tudok menni a főútra - gondoltam. Megfordultam és felfedeztem az út felett világító gyönyörű teliholdat.

Az öreg akácfánál ismét megálltam fotózni. Minek siessek, ha arra ítéltettem, hogy a repceföldön éjszakázzam? :)



Sőt, később még objektívet is cseréltem és a jobb látószög érdekében begázoltam a virágok közé.



Örültem ezeknek a nem várt esti képeknek, de azért izgultam, hogy miként fogok kiszabadulni szorult helyzetemből?
Pár kilométer után erősen sokkolt, hogy a földút végén a fényszóró ismét egy lezárt sorompót világított meg! Miközben már mindenféle vészforgatókönyvek forogtak a fejemben, még megpróbálkoztam a záróelem kiemelésével. Szerencsémre itt nem volt lebiztosítva, úgyhogy sikerült! Kiszabadultam!

Miután szabadlábra kerülve visszagondoltam a kalandomra, megállapítottam, hogy hálás lehetek a portásnak, mert nélküle a holdas fotóim nem jöhettek volna létre. Köszönöm bakter úr!