KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2011. április 7., csütörtök

A Galgánál

Kíváncsi voltam, mi újság a folyóparton, így egyik reggel arrafelé vettem az irányt. Már az első kép felvillanyozott: a szép reggeli fényekben egy őzbak tartott a víz felé, hogy szomját csillapítsa.


Aztán sokáig nem láttam egyetlen állatot, vagy madarat sem, ezért a fű között keresgéltem az első tavaszi virágokat. Az apró bürökgémorr rózsaszín kelyhecskéi még csak elszórtan mutakoztak.



A farkaskutyatej már nagyobb telepekben virított.


Még csak elszórtan nyílott a piros árvacsalán.



A harmatos fűben egy termetes éticsigába botlottam, szerencséjére túlélte a találkozást és néhány perc után ismét előjött a házából, hogy folytassa útját.

Egy kékes-fekete érdes nünüke valószínűleg randevúra sietett. Csak annyi időre tartottam fel, amíg egy botra mászatva "arcképet" készítettem róla. Gyanítom, hogy pár nap múlva már a párjával együtt kettős portrét is készíthetnék róluk.


Emlékszem, hogy tavaly tavasszal alig láttam békát, valószínűleg az én ügyetlenségem miatt. Most a parton végighaladva sorozatban ugráltak előlem a vízbe.




Ahol béka van, ott előbb-utóbb a gólya is előkerül. Talán leszállt volna egy békareggelire, ha nem éppen ott járok.


Utam során a barna réti héják önfeledt nászrepülésében is gyönyörködhettem. Csak az egyik érdekelt fél került lencsevégre, a másik még a szédítő magasban termikelt.


A gát túloldalán egy kiöntés virágok özönétől fehérlett, mintha a hínár nyílott volna ki. Azelőtt sosem láttam még ilyet. A nevét csak az internetről, hozzáértők segítségével tudtam meg ( ahogyan az előző virágokét is). A hínáros víziboglárka okozta a szokatlan virágpompát.


Már hazafelé tartottam, amikor a ritkás nádból egy tőkés réce párt riasztottam fel akaratlanul. Sajnálnám, ha a családalapításban zavartam volna meg őket.



Hazafelé autózva még néhány fácán is utamba akadt. A fiatal tyúkok gyorsan szétszaladtak a gabonában, de az egyiket tavolról ugyan, de még sikerült "elkapnom".


A kakas utóvédként hátramaradt, mintha csak tyúkjai helyett magára akarta volna vonni a riadalmat okozó fotós figyelmét.


A Galga és a turai határ megint jó kikapcsolódást és sok érdekes fotózni valót kínált.

2 megjegyzés:

  1. Látom, Te is megszereted a virágfotózást! Most én kérdezem meg, hogy például a bürökgémorrt, amelyből Pázmándon is sok található, konkrétan hogyan határoztad meg?
    Persze az állatokat sem hanyagoltad el, ezt bizonyítják újabb szép felvételeid a sejtelmes környezetben folyó felé tartó őzbakról, a repülő gólyáról és réti héjáról, a tőkés récéről és fácánokról, ...
    A mázolási munkák szünetében és Húsvétkor remélem tovább gyarapítod a naplóbejegyzéseket!
    Szép Húsvéti Ünnepeket kívánok az egész Családnak!

    VálaszTörlés
  2. A taxon topikban -ahol az aranyos lombjáródat is meghatározták. Köszönöm és viszont kívánom.

    VálaszTörlés