KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2010. november 22., hétfő

Rövid horányi hétvége

Tamás barátom ismét szép képeket csinált a sziget dámbikáiról. Az elmúlt héten új helyszínen ült lesben és öt alkalomból négyszer látott dámokat. Szombat hajnalban együtt próbálkoztunk. Ahogyan az szinte törvényszerű, kettesben már nem volt szerencsénk, csak a szép napkeltét tudtam fényképezni.



A teleobjektívvel felszerelt nagy gépem tétlenül pihent az állványon.


Hazatérve gyors mozgású, apró madarat láttam a kertünk tujáin keresgélni. Csak nem királyka? Gyorsan előkaptam a mobilomat, kikerestem a sárgafejű királyka énekét a memóriából és elindítottam a halk, cérnavékony hang lejátszását. Szinte hihetetlen, hogy ezt nagyobb távolságból meghallhatták, de kisvártatva már öt madárka repkedett, bújkált a tuják, fenyők lombjában körülöttem, pedig mindenféle álcázás nélkül álltam. Igyekeztem fotózni, de a szűntelen mozgásban lévő piciny királykákat szemmel követni sem volt egyszerű, hátmég lencsevégre kapni őket. A sok életlen képből csupán ezt a kettőt tudom megmutatni.


Ebéd után már hazafelé indultunk. Alig mozdult a kocsi, amikor egy madár szállt a szomszédban álló tölgyfa legfelső ágára. Először szajkónak véltem, de ahogy jobban megnéztem a szélvédő üvegén keresztül, megállapítottam, hogy karvaly. Ritka vendég mifelénk. Kiugrottam az autóból, a csomagtartóból kivettem a fényképezőgépet és igyekeztem közelebb kerülni a szép ragadozó madárhoz, amely már a prédájára koncentrált. Pár pillanat múlva újra szárnyra kapott és zuhanórepülésben bevágott egy kertbe, gondolom, a gyanútlan kis madarak közé.

Örülök, hogy sikerült lefényképeznem ezt a szép ragadozót, de egyben félek is attól, hogy a madáretetőm kis vendégeit fogja majd tizedelni a hosszú tél folyamán.

5 megjegyzés:

  1. Hát, az nagyon király, ahogy az első kíváncsian lesi, honnan jön a hang:-) De én egy kis rosszallást is felfedezni vélek a tekintetében, amiért át akartad verni a csinos kis búráját:-)))

    VálaszTörlés
  2. Bájos kicsi madarak, pár éve láttam először és most rendszeresen járnak hozzánk. Még egy párszor meg lesznek tévesztve, mert jobb képet szeretnék róluk. :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szorgalmasan fotózol, megint találtam egy szép napkeltét, és a karvaly is jó fogás volt! Várom az újabb királyka képeket is.

    VálaszTörlés
  4. Tamás dámbikáit hogyan lehet megnézni?

    VálaszTörlés
  5. Tamás nem ír blogot és nincsenek képei a neten. Majd megkérdezem, hogy elküldhetem-e neked a legutóbbi képeit.

    VálaszTörlés