Változó felhőzet

Alig vártam, hogy csendesedjék az eső, mert nagyon vágytam a szabadba. A nemrég felfedezett lucernás őzeit akartam meglesni. Egy régi esőkabátot kerítettem és a nyakamba akasztottam a mindentudó kis gépemet, amelyet a kabát alá rejthetek, ha ismét rákezd.

A letarolt erdőn keresztül vezetett az utam, a fatolvajok kocsiútján. Szomorú látvány a sok csonkolt törzs, az összevissza dobált ágak és a tövekről sarjadt tüskés bozót áthatolhatatlan szövedéke, de a legborzasztóbb a rengeteg szemét. Hatékonyan dolgoztak az illegális favágók, visszaútban mindjárt hoztak egy forduló lomot, nehogy üresen jöjjön az utánfutó. Balkáni állapot, melyet nem kívánok illusztrálni. Ez a kókadt ágacska is eléggé jellemzi a hangulatomat.

Átmásztam a tolvajokat távol tartani hivatott, mély árkon és az esőcseppektől fénylő ágakon túl már láttam a lucernást. Fellélegeztem.

Szerencsém volt: az őzek békésen legelésztek a sárguló takarmányban, csak várnom kellett a tar bokrok mögött, hogy lassan elém sétáljanak.


Sokáig vártam, hogy még közelebb kerüljenek, vagy egerésző róka tévedjen elém és eközben alig vettem észre, hogy ismét gyülekezni kezdtek a felhők.

Az őzeket feledve és persze elriasztva a szemközti fasor felé indultam, mert elbűvölt a szél sodorta felhők kavargása a mozdulatlan tájban. Micsoda drámai kép!


A hátam mögött meglepetten pillantottam meg egy szép szivárványt. Ekkortájt jöttem rá, hogy gumicsizmát kellett volna húznom, mert a nedves lucernában teljesen átázott a bakancsom.

A nagy térség közepén forgolódva minden irányban más látványban volt részem. A kivillanó nap az úton túli mezőt teljes fénnyel árasztotta el, de mire közelebb érhettem volna, már ismét változott a szín.


Szinte megbabonázva fotóztam, keresztül-kasul gázoltam a lucernában, kerestem az új és újabb beállításokat, miközben a lábam már tocsogott a bakancsban. Rá sem hederítettem, mert kiragyogott a nap.

A vakító, lapos sugarak elárasztották a mezőt, különös fényben fürdött a táj, szinte ünneplőbe öltözött. A fotósok szép fényeket kívánnak egymásnak. Nekem most megadatott!


Nem tartott sokáig a varázslat, egy felhő eltakarta a napot és erősen esteledett. Cuppogó léptekkel vágtam át a szomorú erdőn. Rá sem néztem a szeméthalmokra. A rohanó felhőkre és a fényben megszépült egyszerű tájra gondoltam.