Azért a csodarét nem véletlenül kapta tőlem a nevét!
Ma a bakok után járva bájos kis teremtésekkel hozott össze ott a jó szerencsém. A ritkás nádból egy sutát riasztottam meg. Eléggé érthetelenül ahelyett, hogy megbújt volna, átvágtatott előttem a réten. Ez persze megszokott, a rendkívüli az volt, hogy anyjukat követve pár perc múlva előjött mögöttem a két kicsi gidája is.
A rét közepén, fedezék nélkül álltam, hogy ne riasszam el őket, gyorsan lekuporodtam.
És ekkor következett a még nagyobb meglepetés: egy harmadik gida is csatlakozott hozzájuk. Testvérek lennének? Az már tényleg igazi csoda lenne! Pedig nagyon egyivásúaknak látszanak...
Sajnos, nem sokáig élvezhettem a társaságukat, mert anélkül, hogy észrevettek volna, megint szétváltak és visszafelé indultak.
Talán eszükbe jutott anyuci figyelmeztetése, hogy nem szabad elcsavarogni, mert visszaügettek a nádba.
Ez a röpke találkozás volt a mai hajnal legnagyobb varázslata számomra.
Gratulálok! Valóban varázslatosak és kiváló minőségűek a fotók! Érdemes minden nap belenézni a Naplódba!
VálaszTörlésA második, harmadik fotó gyönyörű (persze a többi is) de ezeknél nagyon szépen kijönnek a színek, hála a háttérben lévő sötét bokornak.
VálaszTörlésGratulálok a megfigyeléshez!
Nagyon jópofák a gidák. A suta, lehet róluk próbálta elterelni a figyelmet, a feltűnő viselkedésével. Gratula a képekhez, nagy szerencséd volt, hogy ennyi gidával találkoztál, ráadásul egész közel.
VálaszTörlésKöszönöm szépen megtisztelő szavaitokat. Tényleg nagy szerencsém volt!
VálaszTörlés