Hajnali négykor már állt a sátram az időközben jócskán összement "száraz tónak nedves partján", de jószerével csak a napkeltében gyönyörködhettem odabentről.
Úgyszólván csak az apró billegető cankók tartották ébren az érdeklődésemet.
Hét órakor megelégeltem, hogy hiába ücsörgök és sátrat bontottam. Ahogyan az lenni szokott, mindjárt megjelent az égen néhány felém tartó kócsag, szürkegém, sőt négy fekete gólya is. Leszálltak volna vajon, ha nem fedem fel magam? Ezt már nem tudom meg soha. Így mindenesetre elrepültek.
Már a kocsiban ülve láttam, hogy négy-öt gólyatöcs is érkezett, akik le is szálltak a hűlt helyem közelében.
Nosza, ismét kézbe kaptam a gépet és egy napraforgó táblán keresztül próbáltam meg becserkészni őket. Egy felnőtt madarat és felcseperedett fiókáit sikerült is elfogadható módon leképeznem.
Az aratás után fedezék nélkül maradt kis rágcsálók nyilván jobb zsákmányt jelentettek számunkra, mint a többszörösen lehalászott, összezsugorodott belvizes tavacska esetlegesen megmaradt élőlényei.
Őszintén szólva a gólyák hiánya fel sem tűnt, csak amikor már a főúton hazafelé tartottam, akkor láttam meg, hogy ők hol találják meg mostanság a táplálékukat?
Mégsem volt hiába a korai kezdés (én már lusta vagyok ilyen korán felkelni)! Jó madárfotókat gyűjtöttél megint, a gyönyörű cankós napkelte pedig szerintem kiállításra való!
VálaszTörlésKöszönöm neked Jenő, hogy mindíg jóindulattal szemléled a képeimet! :)
VálaszTörlésA napkeltés kép nagyon hangulatos, szépek a fények. Visszatérnek azok Endre ahogy vége lesz az aratásnak! :) Csak legyen egy kis eső ami feltölti a tavadat. Azt mondja az előrejelzés, hogy közeledik :)
VálaszTörlésKösz a bíztatást!
VálaszTörlés