Belső órám ma is időben ébresztett. Úgy látszik, jó még az öreg ketyegő... Igyekeznem is kellett, mert már a házak közül láttam, hogy a keleti ég jócskán pirkad. Alig értem ki a városból, máris félreálltam, hogy egy nyiladékból lefényképezzem a kelő napot.
A terepre időben érkeztem, még vörös fények árasztották el a tájat.
Mire az első bakot megláttam, már magasabban járt a nap, sugarai sárgán szikráztatták a harmatcseppeket.
A méretes agancsú bak nyilván kiszúrt, mert mire a sípomért nyúltam, máris eltűnt. Pedig a szép ellenfényben jól mutatott volna közelebbről. A "csodarét" felé tartottam, mert korábbi kalandjaim színtere idén adós maradt a különleges élményekkel. Hátha éppen ma akarna törleszteni...
Sajnos, még ki sem pillanthattam a rétre, már megijesztettem egy őzet a nád túloldalán. Méltatlankodva böfögött rám a megzavarása miatt. Nagy kerülővel jutottam a nádfalon túlra, ahol a kis bak feküdt, csak a feje látszott ki a fűből. Szundikált. A sípjelemre csak azzal reagált, hogy kinyitotta a szemét és rám tekintett.
Nyilván ő volt a megriasztott őz, majd bolond lesz odasétálni a sípoló emberhez. Ki kellett lépnem a fedezékemből, hogy felálljon és megnézhessem. Böfögve vonult el a napraforgó tábla biztonságába.
Visszaútban lövéseket hallottam a közelből, majd az egyik rét bejáratánál egy suta ugrott elém, éppen úgy, hogy nem vett észre.
Mozdulatlanná meredtem és figyeltem a riadt állatot. Visszafelé tekintgetett, talán a bakját várta. Lehet, hogy az iménti lövések a párja halálát jelentették?
Mindig elképedek, hogy a pár méterről egyenesen rám tekintő állat nem ismeri fel bennem ős ellenségét, ha nem mozdulok. Igaz, hogy terepszínű ruhát viselek, arcomat meg a fényképezőgép mögé rejtem...
A suta természetesen elvonult és ezzel mai kalandjaim végetértek. A felhők már ismét a nap elé kúsztak és a varázslatos hajnal kezdett beleszürkülni a mostanság szokásos hétköznapi reggelek egyhangúságába.
Mire hazaértem, már újra rákezdett a csendes eső...
Ismét csak a legújabb szép napkeltéiddel tudtam gyarapítani gyűjteményemet! Én két napig voltam kinn a Szőlőhegyen, de napot csak délután láttam, pedig hajnalban is kinéztem a faházból.
VálaszTörlésA hajnali őzfotók is nagyon tetszettek, a legtöbbet begyűjtöttem állataim közé. Fotózz továbbra is ilyen szorgalmasan, látogatóid örömére!
Köszönöm szépen kedves szavaidat, Jenő!
VálaszTörlésÖröm volt a Napot legalább a posztodban látni. Itt Pesten lassan egy hete nem láttam. Csak a szürke felhők és időközönként az özönvíz :( Drukkolok, hogy legalább holnap legyen jobb idő mert a Duna-Ipoly NP szervez egy erdei orchidea megfigyelést fotózással. Egy hónapja készülök rá remélem nem mossa el az eső!
VálaszTörlésNálunk is csak ideig-óráig sütött ki, gyorsan le is fényképeztem. Esőmentes, jó fotózást kívánok!
VálaszTörlésKöszönöm :) Valami csoda folytán az eső megkegyelmezett nekünk tegnap, csak az erős széllel küzdöttünk mi is. Én még csak most válogatom a képeket :)
VálaszTörlés