KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2011. július 7., csütörtök

Idegen tollak

Helybéli fotós társamtól tudtam meg, hogy gödöllői madarászok gyűrűzést szerveznek a közelünkben. Gyurgyalagot és parti fecskét szerettek volna fogni. Amikor csatlakoztunk hozzájuk, meglepetésemre még csak a hálókat állították.


Az időm egy délutáni program miatt szűkre volt szabva. Reméltem, hogy gyorsak lesznek a madarászok, hiszen én csak pár kézben tartott madarat szerettem volna fotózni. A várakozás közben jobb híján a helyszínt fényképeztem.


Nem volt nehéz észrevennem, hogy a homokfalak között vizenyős részek is voltak és néhol kis csermelyként csordogált a víz.


A gyurgyalagok és parti fecskék csak távol tűntek fel néha, a hálókat még másfél óra múltán is üresen lobogtatta az erős szél. A kis csapat hiába várakozott...


Unalmamban jártam kicsit a környéken és feltűnt, hogy egy bokrok által határolt helyen sokféle madár jár inni a vízre. Javasoltam is a madarászok vezetőjének, hogy oda állítsanak fel egy hálót, mert szerintem ott több esély lesz a fogásra. Meg is fogadta a tanácsomat, de nekem sajnos már mennem kellett. Aznap befejezetlenül ért véget számomra a történet.
Szerencsére nem végérvényesen, mert másnap turai fotós társam levele várt a számítógépemben, sok szép madár fotó melléklettel. Egyetlen gyurgyi, vagy fecske kép sem volt köztük, csak olyan madáré, melyet az itatónál fogtak... Nem tagadom, éreztem némi büszkeséget, hogy használható tanáccsal tudtam szolgálni a tapasztalt madarászoknak és így nem települtek ki hiába.
És, hogy ne maradjon madár fotók híján csonka ez a kis történetem, a képek közreadásához megszereztem szerzőjük engedélyét. Ha akkor ott tudok maradni, hasonló képeket tudtam volna csinálni én is, bár biztosan nem ilyen jó minőségben.

M.Sz. fotói:




A képeken hím zöldike, fiatal tengelic, veréb és tövisszúró gébics látható.
Köszönöm M. Sz.-nek, hogy jóvoltából idegen tollakkal ékesíthettem ezt a bejegyzést. :)

2 megjegyzés: