KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2011. július 25., hétfő

Meglepetések napja

Tamás barátom kilábalt a betegségből, ereje visszatért és újra együtt járunk fotózni a horányi hétvégéken, úgy, mint azelőtt. Vasárnap hajnalban is felvettem a házuknál és reményekkel telve indultunk a kalandra.
Alig hagytuk el az üdülőterületet, amikor az aszfaltutat keresztezve váratlanul négy-öt sötét árnyék suhan át a kocsink előtt, az új házak felé. Disznók! És furcsa módon megtorpannak, sőt felénk fordulva visszanéznek ránk. Satufékezek, Tamás kiugrik a kocsiból és az eddig az ölében tartott fényképezőgépét használatba veszi.


Az én gépem hátul, a csomagtartóban pihen. Esélyem sincs, hogy elővegyem, csak nézem a felsorakozott malacos kocákat, amint felénk bámulva tanácstalankodnak, majd hirtelen megindulnak visszafelé, a biztonságot adó út menti napraforgóba, ahonnan elindultak.


Pár pillanatig tart az egész hihetetlen jelenet. Azt tudtuk, hogy vannak disznók a horányi területen, sokszor a házak között is láttuk turkálásuk nyomait, de fényes nappal még sosem volt szerencsénk hozzájuk. Pedig Tamás éveken át mindent elkövetett, hogy disznót fotózhasson Horányban, de hiába. Most meg úgyszólván kocsiból sikerült!
Óriási véletlen, de éppen ez adja a fotózás általunk kedvelt válfajának izgalmát. Ismét egy felejthetetlen élmény. Hogy megoszthassam, elkértem Tamás fenti két fotóját.

Az ígéretes kezdés után kedvenc vadászterületünkön őzbak hívással próbálkoztunk, de hiába fújkáltam a sípomat, úgy látszik, az itteni őzeken még nem uralkodott el a szerelem.
Gyalogsétánk során láttunk viszont egymást üldöző sárgarigókat, ( igaz, hogy itt csak egyet tudok mutatni ),


... búbosbanka családot, kettőt is, ( ők nem engedtek sajnos lőtávolba) és egy gonosz tekintetű, vadászó  barna réti héját.


Már lassan a hazatérés gondolatával barátkoztam, de Tamás javaslatára lenéztünk még a gyurgyalagos gödör picinyke tavacskájához, amely tavaly óta még tovább zsugorodott. A parton ülve szemlélődtünk. Gyönyörködtünk a parti fecskék vizet súroló szárnyalásában és a gyurgyik műrepülésében. És itt, a kis tó partján ért még bennünket pár meglepetés. Először én vettem észre egy sásban óvakodó vízityúkot.


Tamás tőlem balra tíz méternyire kuksolt, csak az én mozdulatom nyomán vehette észre a madarat. Szinte egyszerre kezdtük játszani a hangot a telefonunkról, amire az óvatos szárnyas előjött rejtekéből és átevezett Tamás elé.


Ezt az egyébként nagyon félénk madarat ilyen közelről még egyikünk sem fotózhatta idáig. Kattogtak is a masináink, de ez nem zavarta fotóalanyunkat, aki ismét visszatért az én térfelemre...


... sőt ott elégedett tollászkodásba kezdett.


Még az sem zavarta, hogy barátom a kis fűzfa bokrok fedezékében átjött hozzám. Éppen ekkor emelkedett fel a nádból egy vörösgém, melyet én ültő helyemből éppen csak megpillantottam, de Tamás álltából sikeresen elkapott.


És ezzel még nem volt vége a meglepetéseknek. Váratlanul egy még sosem látott kis sárszalonka is feltűnt a parton. Próbáltuk őt is közelebb csalni, de a csak egy másodpercnyi rossz minőségű hang nem tévesztette meg.


Köszönöm Tamásnak, hogy képeit átengedte és így az elügyetlenkedett pillanatokat mégis bemutathattam.
Kívánok neki erőt, egészséget és azt, hogy fotózásait mindig hasonló szerencse kísérje!

8 megjegyzés:

  1. A vízityúkot már begyűjtöttem, de szeretném még Tamás disznóit és a vörösgémet is letölteni, mert ők is nagyon tetszenek! Szabad?

    VálaszTörlés
  2. Nálunk sem ugranak még a bakok a sípra!A múltkori "sípnélküli"eset óta volt alkalmam "látott"bakkal próbálkozni,felkapta ugyan a fejét,aztán lefeküdt!Talán a bolond időjárás??

    VálaszTörlés
  3. Hűha ez aztán a komoly malac csapat! Én a múlt héten jártam hasonlóan hozzád. Őz előttem, gép a csomagtartóban :)

    VálaszTörlés
  4. Gábornak: még pár nap és beindul a párzás. Türelem!

    VálaszTörlés
  5. Miklósnak: általában az ölemben tartom a gépem, de nem a lakott területen belül.És mégis van eset, hogy jó lenne... :)

    VálaszTörlés
  6. Disznó szerencse :) Még nem találkoztam vadmalacokkal, pedig a környék gazdái folyton panaszkodnak rájuk és sok a túrás is arrafelé. Ha összefutok velük, az én gépem is tuti a hátizsákban lesz majd :) Tetszik a tyúk is, még vele sem sikerült találkoznom.

    VálaszTörlés
  7. Valóban az, csak ezt a címet már egyszer kijátszottam. A főszabály: a gépet mindig kézben kell tartani! :)

    VálaszTörlés