KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2011. március 23., szerda

Tocsogós réteken

Ma korán keltem, hogy annyi naplemente után végre a napkeltét is megörökítsem. A múltkori kényszerű lábfürdő kellemetlenségeinek megismétlődését elkerülendő gumicsizmában indultam határjárásra.


Néhol sarat dagasztva, máshol vízben gázolva közelítettem a kedvenc rétemhez.



A virágzó fűzek barkáin méhek hada szorgoskodott, messziről hallható zümmögéssel gyűjtötték a virágport és a nektárt a telelés után sokasodni készülő családjaik számára.


A fákon seregélyek időztek a fészkelőhely és párkeresés fáradalmaitól megfáradtan.



Az elsőnek megpillantott suta hitetlenkedve bámult rám: van ember, aki úttalan utakon idáig merészkedett?



A süppedős rétek felett bíbicek jajongtak és csapongva szálldostak, de sajnos tőlem túl messzire. A cankóknak meg csak a tilinkózását hallottam, még csak megpillantani sem volt módom őket, terepszínű tollruhájuk annyira elrejtette őket. Csupán az átrepülő tőkés récék szolgáltattak megörökítésre érdemes témát.



A melegedés a vadnyulak fajfenntartó ösztöneit is beindította, szerelemtől megrészegülten kergették egymást, helyesebben a fiúk a lányt.



A kisebb-nagyobb tavacskákat, ingoványokat kerülgetve nagy területet bejártam, de meglepő módon egyetlen fácánnal sem találkoztam. Őzekkel viszont "minden mennyiségben". Vizekkel körülvéve, a nád takarásában nyugodtan legelésztek.


Pár száz méterrel odébb egy fekvő példányt pillantottam meg. Hogy közelebb kerüljek, a nádszálak között utat törve, vízben gázolva akaratlanul is zajt csaphattam. Az őz felállt és az addig láthatatlan társával együtt vigyázz állásba merevedett, mielőtt beugrott volna a nád közé.



A ritkás nádba bekeveredve volt, hogy csak a vízben vágtató megriadt őzek csörtetését hallottam és elsuhanó árnyát láttam. Egy fiatal bakocskát talán álmából vertem fel. Hirtelen állt fel előttem és a meglepetéstől dermedten még mozdulni sem volt képes. Talán nem tudta eldönteni, hogy vajon láthatom-e őt? Tétovázása mindenesetre elegendő volt egy gyors kattintásra.



Már visszafelé haladtam, amikor egy nádsziget mögött ismét őzekbe botlottam. Egy rövid vágtával átjutottak a fasoron és a zöldellő vetésig meg sem álltak.



Jó negyed óra múltán már a vetésben legelésző csapatot figyeltem. Nem sokáig élvezték a zsenge hajtásokat. Úgy látszik, nem érezhették magukat biztonságban a nyílt terepen, mert anélkül, hogy észrevettek volna, futva indultak vissza, a rejtekadó rétek felé.



Kedves állataim, az őzek ismét kellemes élménnyel szolgáltak. Remélem, találkozom még velük a nyári réten, vadvirágok özönében is, amikor majd az igazi, őzbarna ruhájukat viselik. Abban valahogy jobban tetszenek...

2 megjegyzés:

  1. Nem csoda, hogy ez a kedvenc réted, amelyhez fáradságot nem kímélve, a tocsogó vízen keresztül is ellátogatsz, mert itt nagyon szép felvételeket tudsz készíteni például repülő tőkés récékről, és kedvenceidről az őzekről, mindenféle változatban. Megint nem tudtam megállni, hogy néhányat elmentsek belőlük!

    VálaszTörlés
  2. Csak nyugodtan válogass a képeimből. Örülök, ha tetszenek.

    VálaszTörlés