KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2011. március 24., csütörtök

Agancsok és bikák...

... avagy jobb későn, mint soha. Egész télen igyekeztem szarvasokat fotózni, de a disznóhajtások és a fakitermelés állandó zavarása miatt erre nem volt alkalmam. Most végre sikerült, de jószerével csak hullott agancsokat és kopasz bikákat sikerült lencsevégre kapnom. Természetesen ennek is örülök és köszönöm a lehetőséget Károlynak, a rokonszenves fővadásznak.
A vadászház udvarán összegyűjtött agancsokat sorba rendezték.


Ennek a szép fejdísznek mindkét darabját megtalálták.



Az öreg bikák már megkezdték az új agancsok felrakását, melyek egyelőre még csak kis dudorként mutatkoznak.





Csupán néhány fiatal hím állat viseli még ideig-óráig a koronáját.



Augusztus végére elkészülnek majd az új, akár 8-10 kilogramos fejdíszek, akkor szeretnék újra találkozni a hazai erdők legnemesebb vadjával. Ha mégsem, akkor majd a szeptemberi szarvasbőgéskor. De jó lenne!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése