KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2011. január 13., csütörtök

Szemen szedett képek

Az erdei lesemnél készült eddigi képeim közül minden bizonnyal az ölyves sorozat viszi a pálmát. Emellett azonban kerültek a memória kártyámra más, talán nem annyira látványos, de mégis érdekes fotók. A cím magyarázatául jegyzem meg, hogy egyrészt ezeket szó szerint a napraforgó és kukorica szemeknek köszönhetem, másrészt most ezekből válogatok, szedegetek.
Itt van mindjárt az első kép: az etetőről a madarak által kivert napraforgó a mezei pocoknak is kívánatos táplálékot jelent. Elő is bújik a hó alól, majd kellő körültekintés után villámgyorsan kiszalad egy közeli magért.



A hó alatti járatán közlekedve máshol is próbálkozik. Vagy talán ez már egy másik?

Talán nem mutatkozna, ha tudná, hogy az etető üzemeltetője a számára halálos veszélyt jelentő egerész ölyveket is a közelbe csalogatja? :)

Ez a szép hím zöldike fajtájának eddigi egyetlen képviselőjeként tisztelte meg jelenlétével az etetőmet. (Legalábbis, amikor láthattam.)



A mezei veréb már jóllakottan nézi a teli etetőt.

A vörösbegy többnyire a földön keresgélt, csak a fotó kedvéért ült, vagy inkább magát jól kihúzva állt be egy pillanatra az ágra. A meglepett fotósnak ideje sem maradt, hogy egy kissé visszazoomoljon. :)


Korábban sokáig nem sikerült lefényképeznem az óvatos szajkót, vagy más néven mátyásmadarat. Bezzeg ezt az etetőmet egy öt példányt számláló banda rendszeresen látogatja és hagyják is magukat fotózni. Van, hogy a falánk madarak egyszerre 8-10 kukorica szemet is a torkukba gyömöszölnek és titkos rejtekhelyükre szállítanak. Egyikük az alábbi képen egy kicsit megpihent a szorgos gyűjtögetés közepette.

A mostani esős, fényszegény, fotózásra alkalmatlan időben mi mást is tehettem volna, mint hogy képeket válogattam a számítógépemről, de most befejezem. Egyelőre vége a szemezgetésnek...

5 megjegyzés:

  1. Kedves Endre!
    Szép kis képeket szemezgettél össze számunkra.
    A legjobban a pockos képek tetszenek, hozzám egy pirókegér jár néhány hete.
    Még sok hasonlóan szép élményt kívánok!
    Üdvözlettel: Soproni Jani

    VálaszTörlés
  2. Kedves Jani!
    Örömmel üdvözöllek a naplómban! Jártál már itt ezelőtt is? Szintén természetfotós vagy? Hol láthatók a képeid?
    Egyetértek, valóban a pockok jelentenek újdonságot ebben a bejegyzésben. A pirókegér még érdekesebb lehet!

    VálaszTörlés
  3. Ó, már láttam a blogodat, gratulálok hozzá! Figyelni is fogom.

    VálaszTörlés
  4. Megint találtam elmentenivalót "animals" képalbumomba!

    VálaszTörlés