Ölyvek a lesnél

A közelgő olvadás híre arra késztetett, hogy még készítsek néhány havas képet a lesnél. Az első két órában semmi különös nem történt, csak a megszokott vendégek látogatták az etetőket. Ölyvekre vártam. Vijjogásukat már a fejem felett hallottam, de leszállni nem akartak. Mintha csak az állóképességemet kívánták volna próbára tenni. Tíz óra tájban már a hazatérésre gondoltam, amikor végre megtört a jég és leszállt az első ragadozó madár. Később a társak is megjöttek, a legforgalmasabb időszakban egyszerre öten is voltak. Szerettem volna egy kis csetepatét látni, de tisztelettudóan hagyták, hogy a rangidős jóllakjék a csirkéből. Az kis idő múltán békésen átadta a helyét. A türelmetlenebbek elrepültek, hogy máshol próbáljanak szerencsét, de aztán mégis visszaszállingóztak. Két órán keresztül fotóztam őket, cserélnem is kellett a memória kártyámat. Végül kénytelen voltam előbújni és megzavarni békés falatozásukat, hogy le ne késsem a saját ebédemet. Élvezetes kaland volt.

Több kép:

Ölyvek