Hóban turkálók

Az egyre sikeresebb vadfestő, Seres Józsi barátom megint beszerzett egy jó helyre, egy rendszeresen töltött és ami a fő: viszonylag jól megközelíthető vadetetőhöz. A helyi vadászok szerint gím- és dámszarvas, muflon, őz és vaddisznó jár oda, ennek megfelelő izgalommal és várakozással közelítettük meg a leshelyet. A távoli nagy fa alatti szórón már kinn is voltak a disznók.

Sajnos, alig szedtük elő a gépeinket, máris havazás kezdődött, de nem az a szép, látványos, nagypelyhű, hanem aprószemű dara, amely éppen csak arra jó, hogy a fotózást nehezítse.
Egy jóllakott magányos kan átballagott a réten és a túloldali erdőbe vette be magát.

Aztán egy koca vezette végig malacait az erdőszélen a mögöttünk elterülő cserjésbe.



Közelebbi kép is sikerült róla.

Hallottuk, hogy mögöttünk csörtetnek és turkálnak, nyilván makkot kerestek. Kisvártatva ismét előkerültek, le sem tagadhatták volna, hogy a hó alatt keresgéltek.

A disznók fotózásával el is telt az idő, lassan szürkült és Józsi szavaival élve "a lábunk is mosolyogni kezdett már a csizmában". Más vadra hiába is vártunk volna, mert a fotózáshoz már nem volt elegendő világosság, így aztán hazafelé vettük az irányt. Azért néhány szarvas megmutathatta volna magát!...