Ez idő tájt a természetben járva sok pókhálót látok. Reggeli fényekben, különösen harmatcseppekkel fedetten szép látványt nyújtanak. Szűk ösvényeken, fák között bujkálva már nem nagy öröm beléjük gabalyodni. Kellemetlen érzés, ahogyan a ragadós és meglepően erős szálak az arcodhoz, testedhez, ruhádhoz tapadnak. Még szerencse, hogy a hálók őrei ártalmatlanok és gyorsan elmenekülnek. Nem is olyan csúnyák, ha közelebbről veszed őket szemügyre. Hármat mutatok közülük: sorrendben állas-, darázs- és keresztes pók.
A pókok új nemzedéke hamarosan útra kel majd: hosszú fonálon vitetik magukat a széllel. Ezeket az elhagyott hosszú, ragadós szálakat nevezi a népnyelv ökörnyálnak.
Hát ugye nem haragszol, ha annyira nem lelkesedem ezért a bejegyzésért... :S a fotók persze szépek!
VálaszTörlés:) Arachnofóbiásoknak nem ajánlott! :)
VálaszTörlés