KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2010. február 14., vasárnap

Rigófürdő

Elindítom hát e naplót, abban bízva, hogy élményeim leírása képeimmel kiegészítve érdekes olvasmány lehet az állatok, madarak iránt érdeklődőknek.
Egy váratlan érdekesség álljon itt első helyen: az idei kemény tél még javában tartott, amikor óriási, ezres létszámú fenyőrigó csapat lepte el a minap Tura belső részét. A kastély és a temető ostorfáin táplálkoztak és pihentek ezek a gyönyörű északi madarak. A korábbi vastag hólepel még alig kezdett olvadozni, a hólé kicsi erecske formájában indult útnak a temető árkában. A messziről jött rigók tolongtak a víz közelében, hogy szomjukat olthassák és tisztasági fürdőt vegyenek. Sorukra várva üldögéltek a fejem feletti ágakon, majd egyenként landolva beálltak a víz örömeit élvezők közé. Az autó lehúzott ablakából kényelmesen fényképezhettem őket. Egy-egy járókelő, vagy arra haladó autó nyomán nagy robajjal felrebbentek, aztán kezdtek ismét leszállingózni. Mellettük feketerigók, énekes rigók is szedegettek, sőt még egy szőlőrigót is felfedeztem közöttük.















2 megjegyzés: