KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2010. február 15., hétfő

A madáretetőm vendégei















































































































































































































Horányi kertemben a tél kezdetétől madáretető működik. A betérő madárkák állandóan találnak itt napraforgómagot, tört diót. A cinkék a legélelmesebbek, még szinte az etető mellett állok, de már bereppennek, villámgyors mozdulattal felkapnak egy szem szotyit, berepülnek vele egy biztonságos, karvalytól védő sűrű bokorba. Az ágon ülve két lábukkal megtartva a szemet, szétkopácsolják a héjat, hogy a puha bélhez jussanak.
Különleges vendégek az őszapók. Csapatostul járnak, szeretik a kókuszhéjban tálalt, zsírral összegyúrt napraforgómagot. Egyszerre többen is csimpaszkodnak a himbálózó etetőn. Jóllaknak, aztán hirtelen továbbállnak, s talán csak másnap lesznek újra láthatók.
A cinkék pergőtüzének rövid szüneteiben a kertben lakó vörösbegy bátorkodik némi élelmet csenni a terített asztalról, de riadtan rebben el, ha a cinkék ismét rohamoznak. Behúzódik a közeli bokrok alá és onnan várja a következő alkalmat.
A csuszka hatalmas lendülettel érkezik, csak úgy fröcsög a sok szotyi erős csőrének gyors csapásai nyomán. A héj nélküli napraforgóbelet keresi. Van úgy, hogy két-három maggal a csőrében távozik.
Az elhúzódó zord tél a lakott területekre szorítja be a csapatostúl járó fenyőpintyeket, zöldikéket, tengeliceket, csízeket és a szigorú tekintetű meggyvágókat. Ők főként a földön, a levert magok között szedegetnek, de az etetőn megülve harciasan védelmezik a sajátjuknak tekintett élelmet. Ilyenkor nem ritkák a verekedések sem.
A feketerigó egyéb élelem hiányában a napraforgóra is ráfanyalodik és ha beül, nem tűr meg más madarat az etetőn.
Az óvatos szajkó rekedt hangján rikoltozik, ölyvet utánozva vijjog, vagy macskahangon nyávog, netán izgalmában nyöszörgő hangokat hallat, mielőtt az etetőre libben, de az első gyanús neszre, mozdulatra máris szitkozódva távozik. Imádja a diót, földimogyorót, amiből egyszerre többet is képes a csőrébe gyömöszölni, de a napraforgót sem veti meg.
A hivatalosan fakopáncsnak nevezett harkály elsősorban a dió miatt jelentkezik, de nagyon szereti a már említett zsíros napraforgót is. Sokszor negyed órán át csimpaszkodik a kókuszon, miközben a zsírban vájkálva nyalakodik.
A hétvégén váratlanul egy ritkán látható fakusz is vendégünk volt. Meglepett, hogy ő is szereti a napraforgót.
A sok kismadár nyomán a karvaly is belátogatott már a kertembe. Jelenléte onnan tudható, hogy a lárma varázsütésre megszűnik, a madarak villámgyorsan a bokrok biztonságos rejtekébe húzódnak és hosszú percekig nem mutatkoznak. Legutóbb erre a jelre kezdtem körbetekinteni leshelyemből, hogy a karvalyt megpillanthassam, de csak a zsákmány nélkül távozó gyönyörű ragadozómadár elsuhanó szürke árnyát láthattam. A fotómelléklet egy korábbi képem.


12 megjegyzés:

  1. Üdvözöllek! Örömmel nézegetem a fotóidat és olvasom az írásodat. Szépek a fotóid, tetszenek. Külön kiemelem a kékcinegéről, az őszapókról és a vörösbegyről készített képeket. A többi madár is gyönyörű, de ők hárman közelebb állnak hozzám. Köszönöm,hogy láthatom a képeket.
    További, örömteli fotózást kívánok!

    VálaszTörlés
  2. Én is szívélyesen üdvözöllek téged. Köszönöm, hogy megtisztelsz az érdeklődéseddel és állandó olvasómként is regisztráltál. Igyekszem minél több szépséget begyűjteni és megmutatni. Sok szép élményt kívánok neked itt és a természetben egyaránt.

    VálaszTörlés
  3. Csodaszépek, ezt is örömmel olvastam.:)

    VálaszTörlés
  4. Üdvözöllek, a nyári hidegből jó látni szép havas képeidet. Gyurgyalag és ürge legyen veled, altbac

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A gyurgyalagok már nem hoznak lázba, de értékes tanácsaid alapján elkészültek az első ürge fotóim, ha nem is nagyon dicsekedhetem velük. Köszönöm az üdvözletedet és a tanácsaidat egyaránt.
      Én pedig gratulálok tudományos munkásságodhoz, melynek sok bizonyítékát találtam a neten.

      Törlés
  5. Nagyon széépek, egyszer remélem én is eljutok erre a szintre :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszenek. Csak rajtad múlik...

      Törlés
  6. Kedves Endre!
    Mindenek előtt köszönöm a választ a mókusokkal kapcsolatban!
    Nagyon kedves madarak járnak a téli éléskamrába!
    Szüleimnél, mivel ők kertvárosban laknak szintén sok madár megfordul az etető környékén, amit saját kezűleg barkácsoltam.
    Az udvarban álló fenyőn lakó feketerigók állandó vendégek, de jönnek meggyvágók, zöldikék, cinegék, utóbbiak sajnos évről-évre egyre kevesebben...
    Üdvözlettel: Bálint

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szívesen válaszoltam.
      A madáretetés segítség a kis szárnyasoknak, nekünk meg szórakozás és jó alkalom a fotózásukra. Te is fotózol?

      Törlés
    2. Üdvözlöm!

      Nagyon szeretjük a természetet és az állatokat, amikor csak lehet fotózunk is, de nem vagyok túlzottan komoly technológiával támogatva, inkább csak az otthoni albumba valók a képek, talán azért van egy-kettő, ami jobban sikerült :).
      Viszont két kollégám is komolyan fotózik, az egyikük hasonló témában, mint ön, ezért is tetszett meg a naplója, minden napra egy mese számomra!

      Törlés