KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2010. február 15., hétfő

Horány dicsérete











Ezzel kellett volna kezdenem...
Van egy kis hétvégi házam Horányban. Ez egy bájos Duna menti üdülőfalu, mely hivatalosan Szigetmonostorhoz tartozik. Zsebkendőnyi telkek, parányi házak, girbe-gurba, évszaktól függően sáros, vagy poros utcák és sok-sok gyönyörű ős fa jellemzik ezt települést, melyet mintha csak az erdőtől kértek volna kölcsön.
Bár Budapest közelségében található, mégis elszigetelt, jószerével csak a Dunán keresztül, komppal közelíthető meg, netán nagy kerülővel a 11-es út felől a Tahi hídon át.
Számomra a béke szigete, egyet jelent a kikapcsolódással. Mindent megtalálok itt, ami a szívemnek kedves, a nyári forróságban enyhet adó Dunát, az erdő és a mezők közelségét és a hegyeket a látóhatáron. A házam előtt százéves tölgyfa, a szomszéd telken óriási nyárfák, vörösfenyők, a kertemben örökzöldek és virágok, melyeket szerető hitvesem gondoz a magunk és vendégeink örömére. Ünnepnapokon a gyermekeink, unokáink is meglátogatnak, a közelben laknak a barátaink. Talán szülőfalum és gyermekkorom színhelyének, szüleim sírjának, leányaim lakhelyének a közelsége teszi, de a kis ház hét évvel ezelőtti megvásárlásának első pillanatától kezdve otthon érzem itt magam. Már a kertemben madarakkal, állatokkal találkozhatok, a szigeten voltam első ízben tanúja a színpompás gyurgyalagok nászának, itt fényképeztem első ízben sikeresen halászó jégmadarat és sok utánjárás, hiábavaló várakozás után végre egy fenséges dámszarvas bikát.
Itt, kis házam teraszán olvasgatva éreztem át igazán a közeli Visegrádon örök álmát alvó Áprily Lajos természetszeretetét, mély emberségét és az elmúlástól való félelmét...

Amikor nyári estén kertemben megállok, gyönyörködve körülnézek, tekintetem végigsiklik fáim törzsén a koronájukig és megpihen az égbolt csillagtengerén - olyan közel az Isten...

4 megjegyzés:

  1. Kicsit visszanézem a régebbi írásaidat, eddig még nem tettem :) Ez nagyon tetszik, tökéletesen átjön a Horány iránti szereteted.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen Miklós. Szerintem ez az egyik legjobb szösszenetem.

    VálaszTörlés
  3. Szebben nem is írhattad volna, kedvem támadt kirándulni. Régen gyakran átruccantunk a komppal, hol gyalogosan, hol biciklivel. Gödről nézve is szép :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi kedves Csilla! Érdekes, én meg mostanában néhányszor Alsógödre hajóztam át Horányból a kis unokámmal és nagyon tetszett a kis játszótér, a vendéglő, a sétány.

      Törlés