KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2019. július 24., szerda

Útszéli gyurgyalagok

Évek óta figyelem a gyurgyalagokat, mert gyönyörű, színes, kivételes repülési képességekkel megáldott madarak. Kezdeti természetfotós élményeim hozzájuk köthetők. A legelső fotóimat egy régi homokbányánál készítettem, aztán a meglepetés erejével hatott rám, amikor felfedeztem, hogy talajszinten, földbe vájt lyukakban is fészkelnek. Sőt, mintha mára egyre inkább ez a mód válna elterjedtebbé. Az általam ismert helyeken már teljesen elhagyták a löszfalakat és inkább az utak mentén telepedtek meg. Mostanság már javában hordják a táplálékot a költőüregekben cseperedő fiókáiknak, így gyakran fordulnak meg földközelben. A minap néhány órát szántam a fényképezésükre.

































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése