KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2019. július 25., csütörtök

Júliusi madarazás

Bármennyire szerettem volna, hiába tettem ki odúkat számukra, idén nem költöttek szalakóták Turán. Csupán egyszer láttam szénabáláról vadászó kékségeket, melyek aztán másnapra el is tűntek. 


Más madarak azért nyújtottak némi vigaszt a csalódás után. A máriatövis nagyra nőtt kóróin tengelicek szedegették a magokat.



Egy fiatal seregély a kocsim elől egy könnyen fotózható helyre röppent és adott egy kattintási lehetőséget.


Az út szélén fészkelő gyurgyalagokról már írtam egy külön bejegyzést, most csupán a teljesség kedvéért mutatok egy képet.


Ezen kívül már csak az itatómnál tudtam madarakat fotózni. Több alkalommal is órákig vártam rájuk. Pár percre beröppentek, ittak és fürödtek, aztán huss és egy óra néma csönd. Érdekes, hogy inkább a fiatalok mutattak érdeklődést a víz iránt.
A meggyvágókra nem panaszkodhatok, ők gyakrabban és szép számmal jöttek.





Egy énekes rigó is hűsítő fürdőt vett nálam.


Csakúgy, mint az ifjú fakopáncsok.





A máskor állandó vendégnek számító szajkó csak egyszer tévedt be.


A tövisszúró gébics ugyancsak egyszeri vendégem volt.



Vadgerlék szinte mindenkor mutatkoztak, de egyetlen gyors kortyolás után azonnal továbbszálltak.




Tegnap délután egy félénk fácán tyúk is belekóstolt a vízbe, majd gyorsan továbbállt, ...


... de később visszatért egy portré készítés néhány röpke pillanatára.


A tegnapi fotózás díszvendége címet egy szomjas vörös mókus érdemelte ki a legnagyobb örömömre. 




Ezt megelőzően csupán egyszer járt itt, még valamikor tavaly ősszel. Szívesen látnám máskor is, főleg, ha a pereputtyát is hozná!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése