KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2013. december 6., péntek

Tavasz a télben

Ez van, ezt kell szeretni! Egyelőre csak lassan bővül a vendégkör az etetőmnél, bármikor ülök is ki, szinte mindig csak a korábbi látogatókkal találkozom. Már egy feketerigónak is örülnék, hát még a fenyőrigóknak, melyeket csak átrepülni látok, pedig a hangjukat tisztán hallom, amikor csapatostul pihennek a les mögötti fák tetején. A csalogatónak kitett alma és a bogyós ágak nem csábítják őket lentebb és közelebb. Sokszor hallom a karvaly hangját, sőt egyszer egy sikeres rajtaütése után meg is ült néhány pillanatig a galagonyabokor sűrűjében, karmai közt veréb áldozatával.


Egyik alkalommal egy távolban megpillantott ökörszemet tudtam közelebb csalni a hangjával.  Túlontúl is közel, mert közvetlenül az üvegre kapaszkodva kereste a hang forrását. Csalódott lehetett, mert azóta nem reagál a hívásomra, így egyelőre ennél jobb fotót nem tudok készíteni róla.


Kitartó próbálkozásaim csak a korábbi fajok újabb fotóit eredményezték. Közöttük egyedül a nagy fakopáncs az újonnan csatlakozott kosztos.





















A lanyha kereslet magyarázatát a szokatlanul enyhe időjárásban látom. Ma, Miklós napján is tavaszias felhők között bujkált a nap, igaz, hogy viharos szél tombolt. Úgy látszik, a Mikulást Xavér is elkísérte hozzánk.


6 megjegyzés:

  1. Gyönyörködöm.....
    Nálam is kevés a madár.Már a verebeknek is nagyon örülök!!!! Sőt,ha egy széncinkét látok enni, ujjongok.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kösz. Sajnos, nálam mindig csak ugyanazok a fajok képviseltetik magukat. Kellene már egy kis változatosság!

      Törlés
  2. Én is mindig megörülök,ha nagy ritkán -erős havazáskor- megjelenik egy új madár.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Előttünk még a tél, lesz majd sok új madarunk! ;)

      Törlés
  3. Kitűnőek – mint mindig – a madárfotóid! Itt is megjelenik a Sas-hegy alján néha egy szajkó, de mindig csak egy pillanatig látom, és mire előveszem a gépet, már el is illan... (Egy darabig nem volt számítógépem, mert teljesen lerobbant, most Gábor fiam próbálja megjavítani, és addig kölcsönadott egy laptopot)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor azért tűntél el... Örülök, hogy visszanéztél.

      Törlés