KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2013. szeptember 6., péntek

Szarvaslesen

Mifelénk hivatalosan a jövő héttől kezdődik a gímszarvas vadászat. Józsi barátommal még egy utolsó terepszemlére mentünk ki tegnap, még mielőtt vendég vadászok szállják meg a területet. A széllel szerencsénk volt, mert éppen ellentétesen fújt, mint ahogyan a legtöbbször szokott, így olyan helyre ülhettünk, ahol azelőtt még soha és ahonnan jobb fényviszonyokat remélhettünk. Ezúttal abban is újítottunk, hogy lessátort használtunk álcázásként. Szinte alig helyezkedtünk el, már kiléptek a szarvasok a szemközti erdőből. Szép komótosan, legelészve közeledtek, de mindvégig az árnyékot keresték és sehogyan sem akartak kilépni a fénybe.





Egyszer aztán felkapták a fejüket - talán mégis szagot fogtak - megiramodtak, pillanatok múlva már csak a hátukat láttuk és eltűntek az erdőben.



Hosszú szünet következett, elő is vettem a könyvemet: Fekete István vadász történetei gyönyörködtettek várakozás közben. Ezalatt lassan árnyékok kúsztak be a rétre, kiűzve onnan a fényfoltok maradékát is. Hátunk mögött makkok potyogása törte meg a mély csendet, hullás közben az ágakhoz ütődve akkora zajt keltettek, hogy szinte összerezzentünk. 
Végre újabb szarvasok óvakodtak ki a rétre, de közöttük is hiába kerestük a nagy bikákat, azok még külön bandázhatnak valamerre. Van még idejük a bőgés kezdetéig. A fogyatkozó fényben néhány kép még készülhetett, amíg ez a csapat is eltűnt a fák sűrűjében.






Már csomagoltunk és éppen a sátort hajtogattam, amikor a dombhajlat mögött észrevettem néhány szép csigás muflon kost. A szürkületben nem láttak meg minket, de sajnos a " fénytelen képezés " már értelmetlen volt. Jöhettek volna korábban is!


Az este úgy hullott ránk, mint egy szürke fátyol. Óvatosan botorkálva lépegettünk át az árkon és értünk el a kocsinkhoz. Legközelebb lámpást kell hoznunk! 


6 megjegyzés:

  1. szép képek!
    Amekkora szerencsénk van, szerintem idén is kimarad a szarvasbőgés/vadászat... de legalább itt gyönyörködhetek :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, de azért csak próbálkozz, hátha összejön.

      Törlés
  2. Szinte "életre kelnek" az agancsosok ha kilépnek a napfényre (5.fotó). Gyönyörű színek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, de általában hiába mondom nekik, hogy hová álljanak. Semmi érzékük a fotózáshoz! :)

      Törlés
  3. Szervusz Jenő! Köszönöm, hogy újra benézel hozzám.

    VálaszTörlés