KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2013. szeptember 2., hétfő

Újra a gödörnél

Őszintén bevallom, a vízi és gázló madarak fotózásában gyenge vagyok. Mifelénk nincsenek erre megfelelő jó vizek és távolabbiakat helyismeret hiányában nem is nagyon keresek. Tamás barátom szigeten felfedezett gém találkozó helye úgy kellett nekem, mint egy falat kenyér. Ki is használtam a ritka lehetőséget, hacsak tudtam, legutóbb az elmúlt hétvégén. Az árvíz után visszamaradt tavacska vize ugyan egyre fogy, lassan zöldül már az algáktól, de helyenként szinte forr a sok apró haltól, melyek oxigén hiánytól szenvedve a felszínen pipálnak és könnyű zsákmányt kínálnak az éhes vadászoknak. A helyszín messze nem ideális, sötét, gazos, rőzse halmoktól és bedőlt fáktól kusza, de a gémfélék szívesen időznek ott és ha el is riadnak néha, kis idő múltával mindig visszatérnek.
Pénteken hajnalban még sötétben sátraztunk ki a gödör szélére Tamással. Megjelenésünk nagy riadalmat keltett a fákon éjszakázó madárnépben, melyek éktelen rikácsolással adtak hangot nyugalmuk megzavarása miatt érzett felháborodásuknak és zajosan távoztak. Úgy fél óra múltán kezdtek visszaszállingózni és elfoglalni a területüket. Már csak a fényre kellett várnunk, amikor valamelyikük ismét riadóztatott és a társaság megint szárnyra kapott. Egy kivétellel, mert egy vörösgém hagyott egy emlékképet magáról, mielőtt lelépett, csak, hogy jelezze ittlétét és sajnálhassuk, hogy mit szalasztottunk el, merthogy ő nem jött többé.


Később szokás szerint visszatért a derékhad, a fények is elfogadhatóbbak voltak már és mi elkezdtük a lődözést, de én ( a magam részéről ) nem tudtam jobb képeket készíteni, mint egy héttel azelőtt. Igaz, most már inkább akciókat szerettem volna, de azokhoz a világosság és a szerencse is kevés volt. Két képet azért mutatok a szürkék mozgolódásaiból.



A nagykócsagok is békétlenkedtek, hiába, a szűkülő víz túl közel hozta egymáshoz őket és ez agressziót gerjesztett bennük. A kitörni készülő verekedést ideges kerregés és jellegzetes testtartás jelezte.


A tényleges bunyóról a benyúló faágak takarása miatt sajnos egyetlen jó képem sem született. Annyi esemény, szép pillanat adódott, hogy a hat órás lesezés szinte észrevétlenül telt el és sajnáltuk abbahagyni a madarak életének megfigyelését. 
Másnap Tamás nem ért rá, pedig a belépő kártyája nélkül nem nyílik a sorompó! Sebaj, felmálháztam a cuccokat a kerékpárra és a műszaki zárat megkerülve, szabályt szegve, engedély nélkül mentem a helyszínre. Fél hétkor értem a gödörhöz és a fák takarásában végig kellett néznem, amint a legéberebb madarak riasztására sorban szárnyra kapott az egész gyülekezet. Sátorállítás, elhelyezkedés és várakozás következett. Bizony, a szokásosnál is hosszabb, kétségekkel teli várakozás, hogy vajon visszatérnek-e egyáltalán? Egy óra múltán azonban helyreállt a rend.
Újra csak a megszokott képek kerültek a memóriába - volt is mit gyomlálni utólag - de egy percig sem unatkoztam. Szinte éreztem, hogy valamit még tartogat számomra ez a szép reggel. És a meglepetés-vendég hamarosan meg is érkezett egy fekete gólya személyében.


Igaz, majd elfelejtettem, hogy előző nap is belátogatott egy fiatalabb példány, de csak futólag.


Milyen régen szerettem volna közelről fotózni ezt a korábban csak ritkán és távolról látott szép madarat, amely most a közvetlen közelemben sétálgatott!








A gémfélékkel ellentétben nem lesből szigonyozva vadászott, hanem sietősen lépegetve, tátott csőrét sűrűn vízbe mártogatva szondázta a vizet.









Ez az egyébként félénk madár hat méterre is megközelített, éppen a sátram előtti ágak-bogak előtt állt modellt egy portréhoz.


Ezt egy, a területet magáénak tartó szürkegém nem nézte jó szemmel és megtámadta a betolakodót, amelynek ismét általános riadalom és felszállás lett a vége.
Később, amikor a fény már áttört a fák fölött és bevilágította a partot, még néhány kócsagos harci jelenetet is sikerült megörökítenem.



Hát ennyi volt a hétvégi fotózásom krónikája. Ezzel és a korábbi alkalommal talán behoztam a kócsagos-gémes-gólyás lemaradásomat. Szép volt, jó volt, de hogy elég volt, azt nem merném állítani. Ha marad még víz, hal és madár a gödörben, akkor még a következő hétvége is ott talál majd!

12 megjegyzés:

  1. Tényleg megérte azt a pici szabályszegést az a reggel. Fekete gólyával sajnos még nem hozott össze a jószerencsém. Szép és valóban ritka madár, így örömmel néztem legalább így virtuálisan a fotóid segítségével. Köszönöm a lehetőséget.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én örülök a lehetőségnek, hogy megmutathattam!

      Törlés
  2. Nagyon szép, magával ragadóak a képek :)

    VálaszTörlés
  3. Fekete góóóóóólya!!!! Szuper. Tényleg megérte maradni, és egy picit szabálytalankodni. Ennél nagyobb "bűnöd" sose legyen ;) Gratulálok! Remélem marad még a vízből, most hétvégére is. Üdv.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is meglepődtem, pláne, hogy jó ideig ott is maradt.
      Köszönöm a gratulációt és a jókívánságot.

      Törlés
  4. Remek hely az a gödör, a fekete gólya pedig egy igazi fotós csemege. Gratulálok a képekhez!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is így gondolom, köszönöm szépen.

      Törlés
  5. Jól alakul!Szép a fekete is,habár egy ilyen riadalmat kihasználva kicsit lehetne rendezni a terepet!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos úgy alakul, hogy lassan vége...Igazad van, szépítgetni lehetne, de a tereprendezéshez bulldózer és egy nap kellene. Szerintem azért is olyan sok a madár, mert sok a fedezék és a zavarosban jobban halászhatnak.

      Törlés
  6. Ezeket a madárfotókat csak most néztem meg, mivel a "kiesett" időszakomban készültek. Nagyon-nagyon tetszettek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megtisztelő, hogy ezeket is megnézted és örülök, hogy tetszettek!

      Törlés