KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2013. szeptember 9., hétfő

Mese a vízparti hársról

Gyanítom, hogy a horgászok, a vadászok és a természetfotósok némelyike nem éppen a feltétlen igazmondásáról híres, különösen, ha az irigyelt zsákmány megszerzésének helyéről kérdezik őt a kevésbé szerencsések. A válaszok többsége inkább a fantázia világába tartozik, különösen egyes internetes fórumokon. Hétvégi képeim történetének felelevenítésekor ezúttal én sem ragaszkodom a puszta tényekhez, legyen ez most egy meseszerű változat!
...
Egyszer volt, hol nem volt, a Dunakanyar közeli szigeten élt egyszer két ember, akik kenyerük javát már megették és szabad napjaikon együtt jártak fotózni. Valaha csodás élményekben volt részük, mert az erdők-mezők bőven kínálták fényképező masináik elé szépséges vadjaikat, madaraikat. Mára azonban oda lett a bőség, hosszú ideje már nem hogy őzet, de még nyulat sem láttak és a madarak többsége is elkerülte őket. Csak a jégmadarak maradtak hűségesek a folyton változó vizű kis holtághoz, vadászatuk közben néha megültek a száraz ágakon, de ilyen képekkel már tele volt a két öreg tarisznyája. Mit kéne tenniük, hogy a kék szépségekkel együtt ezúttal a nekik oly kedves őszi hangulatot is megörökíthessék? - tanakodtak. Addig mentek, mendegéltek, amíg egy nagy hársfára találtak, melynek aranyba hajló ágai a víz fölé nyúltak. Ez jó lenne, csak a jégmadarat kellene ráültetni a legszebb kicsi gallyra!- gondolták. A fa alatt egy kis kunyhót állítottak és oda elbújtak. Vártak, vártak, varázsigéket mormoltak és egyikük előhúzott a kebeléből egy hangcsiholó szerszámot. No kia? -jelentkezett az álmából felébresztett szerkezet és az öregember utasítására a jégmadár dalát kezdte játszani, de olyan élethűen, hogy azt még egy arra járó igazi madár is elirigyelte. Repült néhány kört, eleinte mindig máshová telepedett, de a hangutánzó éneke egyre közelebb csalta. Egy helyben repdesve hallgatózott, majd végre valahára rászállt az ágra, éppen oda, ahová a két öreg kívánta. Ezek persze nagyon megörültek és boldogan kattogtattak.



A szépséges kék madár hamarosan odébb állt, de a hangok tárházának csábító zenéje oda hívta a társát is, amelyik egy másik ágacskát választott pihenőhelyül. Ezzel teljesült az emberek második kívánsága is.


A két öreg fotós nem tudott betelni a kedves kis madarak közelségének nagyszerű érzésével és csak vártak tovább telhetetlenül. A reggel még bágyadt fény egyre keményedett, a nap már nyári forróságot árasztott, a víz színe is megváltozott, de embereink még maradtak. Hálából a jégmadár ismét meglátogatta őket.


 Beült a fényözönbe és ezzel a harmadik kívánságukat is teljesítette.




A két öreg belátta, hogy ennél többet már nem kívánhat a madaraktól, összepakoltak, szedték a sátorfájukat és haza indultak. Otthon elővarázsolták a képeket, gyönyörködtek bennük, más embereknek is megmutatták, hogy azok is örüljenek és boldogan éltek tovább szépséges szenvedélyüknek.
Aki nem hiszi, járjon utána!

8 megjegyzés:

  1. Már "megint" jégmadár! Hihetetlen szerencsés Vagy, hogy ilyen gyakran összefuthatsz vele. Gratulálok, jó képek, igazi mese!! Szuper!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, megunhatatlan. Köszönöm szépen.

      Törlés
  2. Egészen különleges hangulatot adnak a képeidnek az aranyló levelek. A piciny madár szépsége pedig felteszi az i-re a pontot. Gyönyörű képek és tetszetős mese, gratulálok mindkettőhöz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy így sikerültek és neked is tetszenek.

      Törlés
  3. A fenti hozzászólásokhoz újat már nem tudok hozzátenni, és nem is vagyok olyan kitűnő mesemondó mint Te! Nekem is nagyon tetszettek a fotók és a mese is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. Számomra megtiszteltetés a figyelmed.

      Törlés