KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2013. szeptember 9., hétfő

Mese a vízparti hársról

Gyanítom, hogy a horgászok, a vadászok és a természetfotósok némelyike nem éppen a feltétlen igazmondásáról híres, különösen, ha az irigyelt zsákmány megszerzésének helyéről kérdezik őt a kevésbé szerencsések. A válaszok többsége inkább a fantázia világába tartozik, különösen egyes internetes fórumokon. Hétvégi képeim történetének felelevenítésekor ezúttal én sem ragaszkodom a puszta tényekhez, legyen ez most egy meseszerű változat!
...
Egyszer volt, hol nem volt, a Dunakanyar közeli szigeten élt egyszer két ember, akik kenyerük javát már megették és szabad napjaikon együtt jártak fotózni. Valaha csodás élményekben volt részük, mert az erdők-mezők bőven kínálták fényképező masináik elé szépséges vadjaikat, madaraikat. Mára azonban oda lett a bőség, hosszú ideje már nem hogy őzet, de még nyulat sem láttak és a madarak többsége is elkerülte őket. Csak a jégmadarak maradtak hűségesek a folyton változó vizű kis holtághoz, vadászatuk közben néha megültek a száraz ágakon, de ilyen képekkel már tele volt a két öreg tarisznyája. Mit kéne tenniük, hogy a kék szépségekkel együtt ezúttal a nekik oly kedves őszi hangulatot is megörökíthessék? - tanakodtak. Addig mentek, mendegéltek, amíg egy nagy hársfára találtak, melynek aranyba hajló ágai a víz fölé nyúltak. Ez jó lenne, csak a jégmadarat kellene ráültetni a legszebb kicsi gallyra!- gondolták. A fa alatt egy kis kunyhót állítottak és oda elbújtak. Vártak, vártak, varázsigéket mormoltak és egyikük előhúzott a kebeléből egy hangcsiholó szerszámot. No kia? -jelentkezett az álmából felébresztett szerkezet és az öregember utasítására a jégmadár dalát kezdte játszani, de olyan élethűen, hogy azt még egy arra járó igazi madár is elirigyelte. Repült néhány kört, eleinte mindig máshová telepedett, de a hangutánzó éneke egyre közelebb csalta. Egy helyben repdesve hallgatózott, majd végre valahára rászállt az ágra, éppen oda, ahová a két öreg kívánta. Ezek persze nagyon megörültek és boldogan kattogtattak.



A szépséges kék madár hamarosan odébb állt, de a hangok tárházának csábító zenéje oda hívta a társát is, amelyik egy másik ágacskát választott pihenőhelyül. Ezzel teljesült az emberek második kívánsága is.


A két öreg fotós nem tudott betelni a kedves kis madarak közelségének nagyszerű érzésével és csak vártak tovább telhetetlenül. A reggel még bágyadt fény egyre keményedett, a nap már nyári forróságot árasztott, a víz színe is megváltozott, de embereink még maradtak. Hálából a jégmadár ismét meglátogatta őket.


 Beült a fényözönbe és ezzel a harmadik kívánságukat is teljesítette.




A két öreg belátta, hogy ennél többet már nem kívánhat a madaraktól, összepakoltak, szedték a sátorfájukat és haza indultak. Otthon elővarázsolták a képeket, gyönyörködtek bennük, más embereknek is megmutatták, hogy azok is örüljenek és boldogan éltek tovább szépséges szenvedélyüknek.
Aki nem hiszi, járjon utána!

8 megjegyzés:

  1. Már "megint" jégmadár! Hihetetlen szerencsés Vagy, hogy ilyen gyakran összefuthatsz vele. Gratulálok, jó képek, igazi mese!! Szuper!!

    VálaszTörlés
  2. Egészen különleges hangulatot adnak a képeidnek az aranyló levelek. A piciny madár szépsége pedig felteszi az i-re a pontot. Gyönyörű képek és tetszetős mese, gratulálok mindkettőhöz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy így sikerültek és neked is tetszenek.

      Törlés
  3. A fenti hozzászólásokhoz újat már nem tudok hozzátenni, és nem is vagyok olyan kitűnő mesemondó mint Te! Nekem is nagyon tetszettek a fotók és a mese is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. Számomra megtiszteltetés a figyelmed.

      Törlés