Barna réti héja

Ismét készítettem néhány "útszéli" képet, autóból. Már messziről kiszúrtam a Galga túlpartján egy néhai kerítés fűzfa hajtásokkal benőtt oszlopán üldögélő barna réti héját. Világos feje szinte világított a napsütésben. Az első néhány képet még úgy ötven méterről lőttem, túl távolról ahhoz, hogy jók legyenek. Lassan közelebb hajtottam. A híd közepén keresztbe fordítottam a kocsit és a jobb oldali ablakon át irányoztam be a madarat a korlát oszlopai közötti résen.

Aztán tovább kísértettem a szerencsémet, tovább csorogva balra fordítottam  a kocsit, ezzel ugyan teljesen elzártam az utat, de így már kb. tizenöt méternyi távolságból fotózhattam a madarat.

A héja nem nyugtalankodott - mindig mondom, hogy a kocsi a legjobb lessátor - sőt, otthonosan tollászkodni kezdett.

Úgy negyed órán keresztül nézhettem a héja szépítkezését, de aztán jött egy autó. A vezető értetlenkedve állt meg előttem, hogy miért zárom el az utat? A madár még ekkor sem repült el, csak pont akkor, amikor a kínos helyzetben már kénytelen voltam a kocsira pillantani. Lekéstem hát a rajtot.

Az egyik képet  a szokásosnál jobban kinagyítottam: ilyen lesz ez a madár közelebbről, csak ennél jobb minőségben. Egyszer majd...