KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2013. július 5., péntek

Gémek tanyáján

Úgy illik, hogy először is bemutassam mai történetem szereplőit, íme:

Bakcsó
Üstökösgém
Kiskócsag
Ez a három gémféle tanyázott abban a vízparti füzesben, ahová a jó sorsom vezérelt, méghozzá a legjobbkor. A felcseperedett fiókák már éppen elhagyták a fészket, sőt többségük már repülni is tudott, de még elvárták a szülői gondoskodást. A folyton éhes ifjoncok a bokrokon ücsörögve várták az etetést, hangosan hívogatva az érkező felnőtteket, akiket egymáson átgázolva valósággal letámadtak a jó falatokért.


A legerősebb fiatal volt a legmohóbb, hangosan kéregetve törtetett az élelemért a felnőtt madár közelébe, aki  azért a többiekre is gondolhatott, mert sokszor odébb menekült, hogy a kisebbek is elérhessék.


A versengő ifjak igyekeztek jó helyet keresni maguknak és tátogva, hangosan kiabálva, szárnyukat emelgetve hívták fel magukra gondozóik figyelmét.


A röpképes nagyobbak már a legfelső ágakra ültek, ott várakoztak, majd siettek az élelmezők elé.


Látványos jelenetek kíséretében kéregettek és jutottak táplálékhoz. Öröm volt fényképezni a sok eseményt a  madár kolónia állandó hangzavarában. A kiskócsagok ráadásul még jó helyet is választottak az etetésre.









Hiába jutottak hozzá a kajához, az éhes fiatalok nem érték be néhány falattal, tovább követelőztek.




A szegény, fáradt öreg madár a legtöbbször kénytelen volt menekülőre fogni a dolgot, ...


... de, ha a közelben maradt, akkor a fióka utána röppent és valósággal kényszerítette, hogy menjen új fogásért.



A heves akciók láttán az embernek sokszor az az érzése támadt, mintha ellenségként verekednének.


Csupán három órányi időm volt a fényképezésre, de a sok történés miatt olybá tűnt, mintha ennek csak egy töredékét töltöttem volna ott.


Nehezemre esett, hogy abbahagyjam életem talán legmozgalmasabb és legérdekesebb fotózását, de mennem kellett. A show persze nélkülem is folytatódott. Ezúttal végre szerencsém volt a hellyel, az időjárással is és legfőképpen az időzítéssel, mert a felnőtt fiókák etetése  különleges látványosság volt. 



Lehetséges, hogy mire ezt a bejegyzést közzé teszem, a fiatal madarak már önállósodtak és maguk keresik a táplálékukat. Így aztán sejtésem szerint ezek a felvételek megismételhetetlenek, legalábbis jövő ilyenkorig. 


11 megjegyzés:

  1. nagyon szép sorozat, ezek után nem is merem feltenni az enyémet :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kösz a dicséretet. Csak tedd fel a képeidet, ez nem verseny és senki sem fogja hasonlítgatni.

      Törlés
    2. lehet más nem, de én igen :D
      mindenesetre a hétvégén kiteszem

      Törlés
    3. még egy kérdés, mivel nem látom az exif adatokat :)
      milyen beállításokkal csináltad?

      Törlés
    4. és mekkora obival?
      amit találtunk lest oda sajna a 300-as kevés :(

      Törlés
    5. 400 mm, és persze képkivágás...

      Törlés
  2. Nagyon szépek ezek a madarak és persze az egész sorozat remek lett és akcióval teli. Még sok ilyent kívánok a jövőben is! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, életem egyik legélvezetesebb fotózása volt, bár lenne még sok ilyen!

      Törlés