KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2013. július 15., hétfő

Babona

A nagy árvíz után végre kedvezően alacsony vízszint alakult ki a Dunán, a kis holtágban éppen csak csordogál a víz.
Ennek örömére szombat reggel jégmadarazni indultunk Tamással, jóllehet tavaly ősszel láttuk ott utoljára őket. Nem mehettünk biztosra, de rábeszéltem a barátomat, hogy a felderítést rögtön lessátorból végezzük, hátha mindjárt első nekifutásra bejön a madár. Talán csak egy fél óráig kellett várakoznunk és "boldogságunk kék madara" beröppent és helyet foglalt a neki szánt beülőn. Igaz, nem maradt sokáig, hamar tovább repült, mintha ő is csak terepszemlén lenne, de azért ez a két kép elkészülhetett.



Vasárnap már a jégmadarak jelenlétének biztos tudatában jelentünk meg ismét ugyanott. A bevált beszálló fát időközben valaki eltávolította, talán egy horgásznak lehetett útjában. Sebaj, gyorsan pótoltuk az ágat és elhelyezkedtünk. Szinte azonnal jött is a jeges, szállt a kijelölt leszálló helye felé, de ott landolás helyett hirtelen átstartolt és eltűnt a szemünk elől. Valami megijeszthette. Tíz perc múltán megismétlődött a megriadással végződött leszállási kísérlet. Ezúttal viszont véglegesen elszállt a madár! 
A hosszú várakozás közben a korábbi évek sikeres fotózásairól nosztalgiáztunk Tamással, felemlegetve a régi szép időket, amikor egy egész jégmadár család akciózott errefelé. Eltelt egy óra. 
-Talán az árvíz miatt oda lett az idei fészekalj, biztosan elöntötte a víz a fészküket! - gyártottuk a katasztrófa elméleteket a nagy csendesség láttán. Újabb fél óra és még átrepülőben sem láttunk jégmadarat, csak a szúnyogok röpködtek körülöttünk, alig győztük őket hessegetni, az összecsukható szék pedig egyre inkább törte az alfelünket. Az unalom és a kényelmetlenség már a távozás gondolatát vetítette elénk.
-Azért fél kilencig még maradjunk! -javasoltam, bár énrám még egy délelőtti családi program várt. Hol volt már a kezdeti optimizmusunk, a nagy magabiztosság?! És hol van a jégmadár? Pedig az üres beszálló ág egyre szebb fényben árválkodott előttünk. 
-Én már egyetlen ülős képpel is beérném...- kezdtem alább adni a várakozásomat, de a várva-várt jeges csak nem jött.
-Nyolc óra huszonhét -jelentette be Tamás és már kezdte volna bontani a felszerelést.
-Emlékezz a dám bikákra! - feleltem, felidézve egy közös ballépésünket, amikor a kitűzött idő előtt jöttünk le a lesről, aztán messziről láttuk, hogy egy egész rudli váltott át a lesünk közvetlen közelében. Azóta én babonásan kivárom az előre elhatározott időt az utolsó percig és ez már jó néhányszor bevált.
Talán csak egy perc maradhatott a határidőig, amikor meghallottuk a jégmadár cincogás szerű, vékonyka hangját és megláttuk a madarat, helyesebben szólva a madarakat! Négy gyönyörű kékfrakkos szépség telepedett a közelünkbe, egy egész család! Vagy húsz percig mozogtak körülöttünk és mi boldogan fényképeztük őket! A különleges "fotós babonám" tehát ismét működött! 




















Az átélt érzelmi hullámvasút csúcsán, egy újabb nagyszerű élménnyel gazdagabban, elégedetten idéztük fel a két nap történéseit, miközben hazafelé hajtottunk. 
- Vigyázz, egy fekete macska! -kiáltott Tamás. 
- Ugyan! Nem vagyok én babonás! - válaszoltam, de azért egy leheletnyit csak ráléptem a fékre. :)

6 megjegyzés:

  1. Jó kis fotózás, remek kísérőszöveggel. Az eredményt látva maximálisan megérte kivárni az "előírt" sátorbontást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. Hát igen, ez a babona már nem először működött.

      Törlés
  2. Nagyon jó kis élménybeszámoló és persze a képek is szépek lettek. Én is szoktam egy végső időpontot kitűzni magamnak és azt mindig rendesen betartom. Sokszor valóban utolsó percekben jön be a várva várt alany. Az én jégmadaras helyemen még igen magas a vízállás, de mikor annyira apad akkor újra megpróbálom elcsípni a gyönyörűséget.
    Nem tudom jól látom-e, hogy egy kicsit túlélesítettek a képek, a színek viszont gyönyörűek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. Kívánom, hogy neked is legyen szerencséd a te jégmadaradhoz. Talán valóban sok néhol az élesítésből.

      Törlés
  3. Mit nem adnék egy darab,hasonlóan jólnevelt jégmadárért!

    VálaszTörlés
  4. :) Egyszer mindenki rátalál a sajátjára.

    VálaszTörlés