KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2013. január 5., szombat

Csonttollúak

Tamás barátomtól egy általa készített gyönyörű csonttollú fotót kaptam újévi jókívánság gyanánt. Bevallom, hogy irigyeltem is érte rendesen! Most, hogy hosszú idő után ismét Horányban töltöttem a hétvégét, a szokásos közös fotótúránk során azt a helyet kerestük fel, ahol a kép készült. Ehhez egészen Vác magasságáig kellett autóznunk a szigeten. Egy földúton behajtva egy galagonyásnál állítottam le a kocsit és a volán mögött ülve vártuk a madarakat. Egy kisebb csonttollú csapat egy távoli nyárfa ágaira telepedett, majd egyenként szálldostak le a bogyókért. Túl távol voltak még egy emlék fotóhoz is. Fenyőrigók szép számban repültek át felettünk, de fotózható helyen csak ritkán tűntek fel.




Két óra múltán meguntuk a tétlenséget és hazaindultunk. A műútra kihajtva mindjárt felfigyeltünk az útszéli pocsolyánál gyülekező madarakra. 


Láttuk, hogy fenyőrigók és csonttollúak is vannak a vízre ácsingózók között, így gyorsan a szemközti  padkára hajtottam és a lehúzott jobb oldali ablakon át fényképeztünk kifelé.


Az elhaladó autók többször elriasztották a gallyakon várakozó és már-már leszálló madarakat, de aztán néhányuk mégis csak a vízhez járult.



Nagy örömünkre a csonttollúak is szállingózni kezdtek és a fejünk felett gyülekeztek az ágakon.


Aztán végre leszállt az első példány, olyan közelségbe, amelyet nem is reméltünk.



Hiába vártam, hogy oldalt fordulva megmutassa jellegzetes bóbitáját, pár gyors korty után elrepült. Szerencsére jött egy másik, de az meg hátat fordítva oltotta a szomját.


Egy újabb autó végképp elriasztotta a szépségeket, további várakozásnak nem láttuk értelmét, folytattuk hát utunkat hazafelé. Váratlan szerencsénknek örvendve, a csonttollúakról beszélgetve érkeztünk vissza Horányba. Ahogyan a gátról lekanyarodtunk, egy, az emlegetett madarakkal roskadásig megrakott fa felé tartottunk. Satufék, izgatott fotózás.


A mellettünk ellenfényben álló fán szintén vagy száz madár időzött. Valószínűleg a két nagy pocsolya vonzotta őket. Gyorsan elálltam az útból, olyan helyet keresve, ahonnan ráláthatunk a vízre, de mire elhelyezkedtünk, a sok madár elrepült. Nem először fordult velünk elő, hogy messzire utaztunk néhány madár fotózásának reményével, aztán helyben sokkal jobb lehetőséget találtunk. 
Mindenesetre a lényeg, hogy ez a ragyogó, tavasziasan enyhe reggel végre nekem is meghozta a régen várt csonttollúimat.

10 megjegyzés:

  1. Nagy élmény lehetett. Éppen tegnap olvastam, hogy idén ismét nagy csapatokban érkeztek az országba és egészen késő tavaszig itt maradnak. Figyelek nagyon, de nekem még nem volt hozzájuk szerencsém.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, az élmény többet ért, mint a készült képek. :) Figyelj is, mert Horány csak egy köpésre van tőletek. A Farkaserdőben azelőtt én sokszor láttam őket. Egy-két kirándulást megér a lehetőség.

      Törlés
    2. Köszönöm a tippet Endre. Ma az Óbudai szigetre szerettem volna átmenni, bízva a szerencsében, de az időjárás áthúzta a számításomat (erős havas eső). Megpróbálom majd akkor a Farkaserdőben is.

      Törlés
    3. Ma reggel végre összejött a dolog - igaz fényképezőgép nem volt nálam.
      Reggelente munkába menet egy "erdei" földúton is vezet az utam. A kis erdőből az általad említett csilingelő hangra lettem figyelmes. Megálltam és egyszerre egy 30-40 példányos csapat szállt le a mellettem álló fára. Mindig van nálam egy kis madármegfigyelő távcső, előkaptam és figyeltem őket. A hétvégi esőből itt még maradtak tócsák. leszálltak inni. Alig 2-3 méterre voltak tőlem. Sajnálom, hogy nem tudtam fotózni, de így is fantasztikus élmény volt!! :)

      Törlés
    4. Örülök, hogy végre láthattad őket! Gratulálok!

      Törlés
  2. Szerencsétek volt ezekkel a madarakkal. Én is hallottam fotós kollégáktól, hogy időnként amikor vonulnak akkor felénk is csapatokban lehet megfigyelni őket. Élőben még sosem láttam ilyen madarat.
    Na de, az első két mondatodban van egy olyan ellentmondás amit csak fotós ember érthet meg: annak ellenére, hogy megkaptad ajándékba a barátodtól a csonttolú fotóját mégis irigyled érte őt, mert nem te készíthetted el a képet, hanem ő...:-)) Remélem érted a viccet és nem sértődsz meg.:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagy élmény ennyi különleges madarat élőben látni, neked is kívánom. Ellentmondás? Szerintem nem csak én, más fotós is irigykedik néha mások szép fotói láttán. :)

      Törlés
    2. Persze, hogy irigykedik.
      Az ellentmondást arra értettem, hogy te megkaptad ajándékba a fotót, felteheted a falra, csodálhatod a munkája eredményét, mégis irigyled őt, mert ő készítette el. Remélem most már kicsit érthetőbb...:-)

      Törlés
  3. Nagyon szép madarakat fotóztál. Nekem lehetőségem, teleobjektív hiányában nincs lehetőségem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amilyen jó fotós vagy, csodálkozom, hogy még nem kattantál rá a természetfotózásra és vettél teleobjektívet. :)

      Törlés