KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2012. szeptember 13., csütörtök

Fecskepihenő

Noha én már elbúcsúztattam őket egy blogbejegyzésemben, még tegnap is láttam néhány füsti fecskét, amint a házunk feletti magasban cikázva vadásztak. Ebben persze még semmi rendkívüli nincs.
Pár napja viszont egy hatalmas fecske csapat érkezett a környékünkre. Molnárfecskék voltak. Az elsőnek érkezők még a villanydróton kerestek helyet a helyi füsti fecskék mellett.         
 ( Megjegyzem, a mostani villanydrótok az elődeikhez képest sokkal "bunkóbbak". )


Pár perc múlva már annyian voltak, hogy a fákon próbáltak pihenőhelyet találni.


 Sőt, szokatlan módon a háztetőre is leültek.


Időnként fel-felrebbentek, kavarogtak az égen, majd újra visszaszálltak. 


Megszámlálhatatlanul sokan repkedtek a házak feletti légtérben, nagy feltűnést keltve az utca lakói között, akik - magamat is beleértve - ennyi fecskét sosem láttak még. Nyilvánvalóan egy átvonuló csapat választott bennünket átmeneti pihenőhelynek. Sajnos, ilyen folytonosan mozgásban lévő madár tömeget értelmes módon lefotózni nem tudtam, még a háztető körül kínálkozott némi lehetőség, hogy sokaságukat érzékeltethessem.


Talán egy negyed óráig tartott a gyönyörűséges invázió, aztán egy kabasólyom érkezése kisöpörte a fecskék seregét a környékről. A ragadozó minden sietség nélkül kísérte a kis madarakat, mintha csak a legelőbb elfáradó, leggyengébb példányt akarta volna kiválasztani a tömegből. A nagy út előtt álló csapat és üldözőjük délnek tartottak. Miközben az átélt élmény nagyszerűségén örvendeztem, arra gondoltam, hogy vajon hány százalékuk fog megérkezni távoli úticéljához?

4 megjegyzés:

  1. A sólyom megjelenése vészjósló lehetett. Azért reméljük, hogy elég nagy százalékban megérkeznek a célba és jövő tavasszal visszatérnek hozzánk.

    VálaszTörlés
  2. Igen! Mert szerintem egyre fogynak a madarak!

    VálaszTörlés