Bankáné

Eddig többnyire csak banka urat tudtam lefotózni, mert úgyszólván csak ő mozgott az odú körül. Ma végre a helyes kis fiatalasszonyt is meg tudtam lesni. Férje ura csalogatásának engedve a szemem láttára repült ki. Nem léháskodással töltötte az időt odakünn: tíz percenként visszatért, hangtalanul körberepülte a diófát, fenn és talajközelben, nyilvánvalóan ellenőrzési céllal. A madár mozgásán látszott az állandó aggodalom, a fészek féltése. Háromnegyed óra múlva megjelent a beszálló ágon, felborzolt bóbitája jelezte izgalmát.

Egyszer felröppent, de visszahőkölt.

Újra visszaült az ágra, majd ismét nekirugaszkodott.

Sikerült! Izgatottan bújt be az odúba, ahol nyilván megnyugodhatott, hogy a féltett fészek ugyanúgy van, mint ahogy azt az imént hagyta.

A kicsi bankáknak lassan kelniük kell! Előbbre vártam őket, de a hím még mindig huppog, ami olvasmányaim szerint azt jelenti, hogy még egyben vannak a tojások. Botcsinálta ornitológusként arra gondolok, hogy csak abból tudom majd biztosan, hogy kikeltek, ha a tojó is kukaccal a csőrében bújik be az odúba, tehát etet.

Ez már a hétvégén esedékes lesz. Kíváncsian várom...