Bankanász a zavaron :)

Bankáék élik mindennapi életüket, a költés folyik a maga rendje szerint.

Banka úr szerelmes-szorgalmasan hordja a csemegéket a fészken ülő párjának.

Ahogy tapasztalom, napjában kétszer, reggel és este a tojó is kirepül. Úgy egy órát lehet távol, aztán párja szoros kíséretében visszabújik az odúba.

Én magam meg árnyakkal hadakozom: a diófa leveleinek árnyéka a széltől is megborzolva kiszámíthatatlanul megtöri a szép reggeli fényeket a beszálló ágon. Hiába erőlködöm, fényképezni csak fél kilenc és fél tíz között tudok.

De talán ideje megmagyaráznom, miért ferdítettem el nagynevű druszám egyik legszebb versének címét? Merthogy ma érdekes dolog történt. Banka úr annak rendje és módja szerint megjelent egy kukaccal és egyenesen az odún landolt. (Ettől kapok idegbajt, amikor kikerüli az ágat! Sajnos ez a leggyakoribb.) Szerelmes turbékolás közepette nyújtogatja a nyakát a bejáraton át az odú belsejébe. Többszöri próbálkozás után végre kukac nélkül húzza ki a csőrét és rögtön elrepül. Negyed óráig biztos távol lesz, itt az alkalom, hogy igazítsak az ágon! - gondoltam és előjöttem rejtekhelyemről. Még egy perce sem ügyködtem, amikor száll felém a két banka és láttomra megzavarodva elkanyarodik.

Ez hogy lehet? Csatangol a tojó és a buta hím nem is tud róla?! A kukacot sem adta át, csak bedobta az odúba? - villant át az agyamon. De már látom is, hogy a szomszéd kert cseresznyefáján landol a tojó, a hím pedig ügyes mögékerüléssel egyenesen rá! Verdesnek a fekete-fehér szárnyak, a fény átvilágítja az égnek meredő bóbitákat! Éppen ezt akartam lefotózni, de a gép a lesben van, az állványon!  Hogy megtörtént-e a nász, vagy csak annak kísérletét láttam, netán verést kapott az asszony a kimaradásért, nem tudom, de az biztos, hogy a fotón jól mutatott volna a két madár. Persze, nemcsak ők, én is zavarba jöttem és pucoltam vissza a sátorba. Sokáig izgultam, hogy nem tettem-e valami jóvátehetetlent, ilyen közel a fészekhez?

Szegény tojó többszöri ellenőrző átrepülés után mert csak az odúhoz szállni és bebújni. A hím vagy egy óráig huppogott a szomszédban, mire megjött a kajával és helyreállt a nyugalom. Én is csak ekkor nyugodtam meg végképp. Most a hétvégéig nem abajgatom őket, utána is csak a reggeli egy órában, ha szépen süt a nap...