A hideg éjszakákon minden élőlény menedéket keres. Egy egérke a mi garázsunkban találta meg azt, igaz, hogy csak átmenetileg. Amikor a szemem láttára szaladt el a fal mentén és bújt be a szekrény mögé, megpecsételődött a sorsa. Nosza, kerestem egy régimódi nehéz, agyagból égetett cserepet és egy befelé fordított fél dióval alátámasztva csapdát állítottam a kis rágcsálónak. Másnap reggelre a cserép lecsapódott. Az udvarra vittem az alátétül szolgáló deszkadarabot, rajta a cserépcsapdával és kiengedtem foglyomat. Azaz, csak engedtem volna, mert az nem mozdult. Összekuporodva dermedt meg a kis test, előtte a megrágcsált dió.
Megsajnáltam szegénykét. Csak kilakoltatni akartam, nem megölni. A dézsmálásért az életével fizetett. Pedig nálunk olcsó a dió, jutott volna bőven neki, ha csak a fa alatt keresgél. Hirtelen ötlettel a hullott diókra fektettem, mintegy megkésett kárpótlás és végtisztesség gyanánt. Nevetséges?
Talán már korábban benyalt valahol mérget és nálad érte el a vég...
VálaszTörlésAkkor mégsem én öltem volna meg szegénykét? Köszönöm, hogy megszabadítottál a lelkiismeretfurdalástól! :)
VálaszTörlésNem vagyok egy egérszerető nő,de ez az egérke nagyon szép kis gömböc.
VálaszTörlésAkkor egérfogó is volt a cserép alatt? mert az sajnos agyon nyomhatta..(
Nem volt más szerkezet,egérfogó alatt a feltámasztott cserepet értettem. Az egérke vagy végelgyengülésben, vagy tényleg máshol benyelt méreg miatt pusztulhatott el.
VálaszTörlésHelyes kis egérke... De még a lelkiismeret-furdalás se vegyen rá legközelebb halott állatok megörökítésére. Bármilyen aranyos, mégis kissé morbid - nekem!
VálaszTörlésTalán igazad van.És a terítékre került vadak, a kitömött állatok, madarak, trófeák a falon?
VálaszTörlés