Darvak a Hortobágyon

A jó sorsom úgy hozta, hogy a tegnapi szép napsütésben a Hortobágyra látogathattam. Darvakat szerettem volna látni és fényképezni.

Az út menti halastavakat takaró sűrű nádfal fölé emelkedő madarak izgatott röpte jelezte, hogy valami történik a vízen. Kiderült, hogy az egyik tavat éppen halásszák és ezért leeresztették. Egy ösvényen a nád mögé kerültem és egy nyiladékon át kipillantva ezernyi apró halra éhes sirályt láttam röpködni.

Ennyi madarat egy csapatban mindeddig csak természetfilmekben láttam.

Tovább haladtunk a 33-as úton, aztán egy alkalmas helyen megálltunk és várakoztunk.
Eleinte csak néhány átrepülő liba jelentett némi izgalmat.

Érdekes, hogy a darvakat előbb hallottuk, minthogy megpillanthattuk volna. Jellegzetes krúgatásuk messzire hallatszik. A levágott kukoricásban szedegették az elhullott szemeket. Teljesen beleolvadtak a tájba. Már csaknem öt óra volt, amikor kisebb-nagyobb csoportokban felkerekedtek.

Nem láttunk semmi rendszert a repülésükben. Mintha össze-vissza repkedtek volna.

Majdnem légi baleset történt.

Úgy látszott, hogy nem egy meghatározott éjszakázó hely felé tartanak.

Gyorsan sötétedett. Most már kezdtek egy irányba vonulni.

Még egyszer áttelepültünk, hátha több madarat láthatunk.

Ennek az lett a vége, hogy majdnem lekéstük a naplementét.

Mégiscsak a halastavak felé vették az irányt. Hozzáértők szerint ott éjszakáznak a sekély vízben.
A nap már lemerült a látóhatár alá, vörös fénye kis ideig még szép hátteret adott az utolsó képeknek.

Kár, hogy csak messziről csodálhattuk ezeket a gyönyörű madarakat.