KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2010. október 15., péntek

Bronz erdőben jártam

Nyáron ne járj az erdőn. Őszre várj,

mikor fel nem verik turista-szók,

aranyruhába öltözik a táj

s a magasból megjő a halk pirók.

Szél jár feletted, hosszú sóhajú,

bágyadt sugár becézi vén szived,

s a bronz erdő, a Tizian-hajú,

füledbe súgja: Most vagyok tied.

(Áprily Lajos: Az őszre várj )



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése