KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2010. október 29., péntek

Ökörnyál

Igaz, hogy a Hortobágyon sok marhát láttunk, de ők mégsem nyálazhatták össze az egész pusztát! :)



Pedig ott most a réteket finom szálak szövedéke fedi. "Nyálból váló máló háló."

A birkák a pókhálós lepel alól eszegetik a füvet.



Hosszú fonadékok úsznak a levegőben, és csak a szél tudja, merre viszi őket.

Az úton a leglassabb jármű is előbb-utóbb elszakít egy alkalmi célszalagot.



A szálak a felszálló légáramlatokkal meglepő magasságokba is eljutnak. Általuk még a darvak is csíkot húznak maguk után. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése