Rókabúcsúztató

A kisrókákra várva sok időt töltöttem a kotoréknál. A várakozás nem volt unalmas, módot adott a szemlélődésre, megfigyelésre. Itt vannak mindjárt a madarak. A hátam mögötti diófa liget a kakukkok tanyája volt. Innen indultak párosával portyázni. Földközelben repültek, hogy észrevétlenül közelíthessék meg az énekes madarak fészkeit. A hím a fészek közelében figyelt és jelzett a tojónak, ha a fészek átmenetileg felügyelet nélkül maradt. Egyfajta jellegzetes kacagó hangot is hallattak, hajlamos vagyok arra gondolni, hogy a sikeres tojás csempészést ünnepelték ezzel.
A sárgarigók is látogatták a diófást, flótázásuk hallatán azonban hiába forgattam a fejem, nem volt szerencsém fotózható helyen megpillantani őket.
Egy cigánycsuk pár azonban a közelben vadászott, többnyire a gyomnövények csúcsára kiülve lesték zsákmányukat...

... néha viszont magasabbra emelkedtek és egy helyben szitálva kutattak élelem után.

A közeli nádas kitűnő búvóhelyet adott az őzeknek. Néha úgy indultak a lucernásba, hogy fedezékem rejtekében nem vettek észre.

És végül a rókákról: az első sikeres fotózásom után még két fotós barátomnak sikerült találkozniuk velük. Az elmúlt szerdán sokáig semmi mozgás nem mutatkozott a kotoréknál. Már szedelőzködtem, amikor egyetlen, magányos kisróka bújt elő, majd némi habozás után végleg eltűnt a nádas irányában. Ez az utolsó fotóm róla.



Pénteken még kiültem. Már a rejtekhelyemről feltűnt azonban egy gyanús műanyag zsák az egyik bejárat előtt. Mérgezett csalit sejtettem benne. El is határoztam, hogy ha kijönnének a rókák és enni akarnának belőle, akkor nem engedem. Erre nem került sor, mert másfél órai várakozás után szétnézve azt láttam, hogy a kotorék bejáratait valakik betemették és csapdákat állítottak. A látott zsák is ilyen célt szolgált volna.
Ezek a tények. Hogy mi történt valójában, azt nem tudhatom. Sokat gondolkodtam a látottakon. Nyilván a testvérei nyomát követte az utolsó kis csirkefogó, de miért hagyták el mindannyian a kotorékot ilyen korán? A tavalyi tapasztalataim alapján még legalább egy hétig maradniuk kellett volna. Valamit megsejthetett a rókamama a családja ellen tervezett merényletről és elmenekítette a kölykeit? Vagy éppen vele történt valami, fogságba esett, vagy elpusztult és a kölyköket az éhség kényszerítette a biztos otthon feladására? Nem tudhatom, de annak örülök, hogy a kis rókák elkerülték a csapdákat és van esélyük Vukhoz hasonló nagy vadásszá válni.