Gyurgyalagokra várva

Ezekben a napokban várható kedvenc madaraim érkezése a szigetre. Tavaly ilyenkor már itt voltak, de idén késnek. Tamással a beszálló ágakat mindenesetre elhelyeztük már az elhagyott homokbánya löszfalánál. Lessátorból, de akár kocsiból is tudjuk majd fotózni a színpompás madarakat.

Útközben a nagy lucernás felé kerültünk. A fotózáshoz jó fedezéket nyújtó erdőszéli bokorsort felszedte és helyén drótkerítést létesített a vízművek. Hagytak rajta néhány átjárókaput az állatoknak, de igazából nem is értjük, hogy mi a célja ennek a beruházásnak?
A cölöpverő gép és az emberek zaja egy időre elriasztotta az állatokat, így meglepetéssel pillantottunk meg két őzet, amint a lucerna közepéből éppen felénk rohannak. Ahogy közelebb értek, láttuk, hogy egy öregebb bak üldöz egy fiatalabbat, méghozzá veszett iramban, nem csak játékból. Talán területi vitát kívánt végérvényesen eldönteni a domináns hím. A fiatal előnye egyre csökkent, de egy képre együtt még nem fértek rá. A beérés és leszámolás, ha ugyan volt egyáltalán, már nem a szemünk előtt történt.

A bankás útra tértünk, de kedvenc madarainknak nyomát sem találtuk. A tojók már a fészken ülhetnek, a hímek pedig új vadászterületet találhattak.

A karámoknál az elnyílott fekete kökörcsinek bóbitái fénylettek.

Megjelentek viszont a kosborok.

Ahogyan lehajoltam hozzájuk, egy lyukban fekete árnyék tűnt el hirtelen. Tücsök! Nem tudom, hogy fotóztam-e valaha tücsköt, de most kivártam, amíg felbátorodva kiült a luk elé. Tőlem nem kellett tartania, de a bankáktól annál inkább. Tavaly az egyik búbosbankám éppen tücsköt zsákmányolt, amikor a képre került. Jobb, hogy nem tud az életveszélyről a szegény kis muzsikus, mert megszomorodna vidám nyáresti ciripelése.

Akadt még egy rozsdás csuk tojó is, amely modellt állt nekem, a karámok villanypásztort helyettesítő madzagán.

Hazafelé menet utamba akadt még egy fácánkakas, éppen elcsíptem, mielőtt a zöld bozótban eltűnt volna.

Végezetül egy fogolypár szaladt be előlem az útszéli gazba. Egy kép a rossz körülmények ellenére is elég jól sikerült ahhoz, hogy megmutassam.

A csendes madarászkodást egyre gyakrabban zavarják meg a lovas túristák. Ha ők végigügetnek a területen, akkor egy ideig sutba tehetjük a fényképezőgépeinket. Az alábbi képen a lovasok mögött a Dunakanyar hegyei láthatók.

A jövő héten reményeim szerint már gyurgyikat fogok fényképezni. A többi madár és állat átmenetileg mentesül majd a kiváncsiságom hátrányaitól.