Róka-(rege)-rejtek

De mi van a kisrókákkal?

Ez a kérdés nem csak bennem, de naplóm olvasóiban is felmerülhet, hiszen több bejegyzésemben is szóba kerültek. Lassan olyanná válnak, mint kedvenc detektívem, Columbo hadnagy felesége, akit a derék bűnüldöző állandóan emleget, de élete párja mégsem látható soha.

A rókákat nem az érdeklődés fokozása végett nem mutatom, hanem egyszerűen azért, mert nem engedik látni magukat. Már négy-öt alkalommal ültem a kotoréknál átlagban két órát, de még csak egy rókafület sem láttam. Közben egészen megalapozottá vált a kölykök úszni tudását firtató aggodalmam. A Galga magas vízállása miatt már csak gumicsizmában lehet megközelíteni lakhelyüket, de az szerencsére még biztonságban van. Jól választotta meg a helyszínt annakidején az egykori rókamama, mert ott már több alomnyi kölyök cseperedett fel, ahogyan a környék ismerőitől megtudtam.

Mindenesetre ahogyan legutóbb ott kuporogtam a viharos szélben, az alacsonyan szálló sötét felhők alatt, szorosan beburkolózva téli kabátomba, kétségeim támadtak. Talán a közeledő víz miatt elmenekítette a szuka a fiait valami biztonságosabb helyre, azért nem látom őket? Másfelől, hol máshol lennének nagyobb biztonságban a kölykök ilyen zord időben, mint egy jó meleg föld alatti vacokban? És, ha ez így van, akkor meg minek jönnének ki onnan önszántukból? Tavaly két héttel korábban a napsütéses, meleg időben reggelenként már régen kint játszadoztak, de most még biztosan kisebbek és fáznak. Vagy éppen a melegebb délutáni-esti órákat használják fel egy kis levegőzésre? Mikor a második óra után már a kesztyű is kikívánkozott volna a zsebemből, feladtam az értelmetlen várakozást. Meg kell várni a jó időt és akkor mindjárt előjönnek őkelmék! - gondoltam. De hát mikor lesz már végre jó idő? Ez itt a kérdés! A távozás előtt még terepszemlét tartottam és megnyugvással láttam, hogy az eddig használt bejárat mellett egy másik előtt is felfedezhetők az apró lábnyomok. Szóval, itt vannak, egyre távolabb merészkednek és előbb-utóbb belenéznek majd az objektívembe!

De sajnos már nagyon türelmetlen vagyok! Mit tegyek? Esetleg próbálkozzam valamiféle babonával, rókacsalogató rigmussal, netán az áhított állat rajzos megidézésével? Az ősemberek a vadászat sikerét barlangrajzokkal akarták elősegíteni, úgy gondolták ugyanis, hogy ha az állat képmását megjelenítik és azt "megölik", az elősegíti a valódi állat elejtését a valódi vadászaton.
Én már egy ős-(öreg)-ember vagyok, aki akár gyerekverset is kántál a kisrókák kedvéért! Íme a rigmus:

Weöres Sándor REGÉLŐ

Három görbe legényke, róka rege róka,

Tojást lopott ebédre, róka rege róka,

Lett belőle rántotta, róka rege róka,

A kutya lerántotta, róka rege róka.

Egyik szidta gazdáját, róka rege róka,

Másik meg a fajtáját, róka rege róka,

Harmadik az ükapját, róka rege róka,

Hozzávágta kalapját, róka rege róka.

És íme a rajz:

Ha pedig már ez a gyermeteg ősi varázslási próbálkozás sem segít, de mindenképpen rókakölyköket szeretnék látni, akkor legfeljebb megnézem a tavalyiakat: http://picasaweb.google.hu/endre4/Kolyokrokak#