Születésnapi jégmadár

A jégmadarat nem csak színpompás megjelenése, hanem bámulatos élelem szerzési módszere miatt is csodálom. Ilyenkor a víz fölötti magaslaton üldögélve szemeli ki az óvatlan halacskát és élő szigonyként vágódik be érte a folyékony közegbe, majd kiül vele egy ágra, ahol elfogyasztja. 

Tamás barátomnak köszönhetem, hogy a Duna egyik holtága mellett sokszor fotózhattam ezeket a szép kis teremtményeket, de a vadászatukról érdemi képet nem sikerült készítenem. Sokat ötleteltünk, hogy csalizással miképpen irányíthatnánk a madarat fotózható helyre, de próbálkozásaink különböző okok miatt kudarcot vallottak. A nagy szárazság idején aztán elszoktak a jégmadarak a kis öbölből, de megmaradt bennem a vágy, hogy a vízbe csapás és az onnan való kitörés pillanatait megörökítsem.

Nemrégen láttam néhány ilyen képet a neten, utána olvastam és megtudtam, hogy hol, kinek a leséből készültek. Megérdeklődtem a tudnivalókat és úgy döntöttem, hogy születésnapi ajándék gyanánt jégmadár fotózással lepem meg magam. 

Tegnap hajnalban keltem útra, majd három órai autózást követően találkoztam a "jégmadarak urával". Újabb fél óra múlva már a termálvízzel táplált tavacska partján elrejtett lesben ültem, kioktatva az ötletes "madár irányító" mechanizmus működtetéséről és felajzott fényképezőgépekkel vártam a történéseket.

Alig maradtam magamra, megjelent a sokat látott és sokak által fotózott madár. 

Megállapíthatta, hogy van fotós a kunyhóban és akkor biztosan hal is került a fazékba. Mindjárt bele is nézett.

Olyan gyorsan  szerezte meg a zsákmányát, hogy lemaradtam az akcióról, csak a diadalmas halfogás végeredményét rögzíthettem.

Legközelebb már gyorsabban nyomtam a gombot. Sok üresjárat, hullámok, fröccsenés madár nélkül, félbe vágott madár került a képekre. Ez a fotó a becsapásról már majdnem sikerült...

Mint ahogy a kitörésről is.

A gyorsan megfogott három halacska eltelítette, magamra is hagyott vagy egy órára. Közben arra gondoltam, hogy még ezzel a jól megtervezett technikával is szerencsejáték a fényképezés, mert a madáron és a véletlenen múlik, hogy mi kerül a képre. Mutatok néhány ilyen félig sikerült fotót, melyek a nap folyamán, más-más fényviszonyok között készültek.

Mellékesen kiülős képeket is csináltam, amikor a madár a megszerzett hallal foglalatoskodott. 

Délutánra jóllakott, elálmosodott a kis szépség, már csak sziesztázni, tollászkodni jött és egy félre eső ágra ült.

Lassan árnyék kúszott a les elé, a madár és csodálója is elfáradt. Énrám még újabb három óra vezetés várt, így hát egy utolsó felvétellel búcsút vettem kis kedvencemtől.

A végére hagytam három, még kora reggeli fényben készült képet. 

Ezekre igazán büszke vagyok. Ilyen fotók reményében keltem útra és ezek jelentik  a habot a képzeletbeli születésnapi tortámon.