KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2016. november 2., szerda

Sétálgatva

Egy napsütéses délelőtt a tőlünk 20 kilométerre található halastavakhoz látogattam és egy nagy sétát tettem. A leeresztett tavak sekély vizén kócsagok halászgattak. Csodáltam a kecses fehér madarakat, melyek közeledtemre rendre odébb röppentek. Kattintgattam néha, bár teleobjektívvel is csak "madaras tájképekre" volt esélyem. Jó lenne itt egy les, ahol megbújva kivárhatnám, hogy a közelembe jöjjenek! Ahogyan a megvalósításon gondolkodtam,  sok-sok akadály ötlött az eszembe, melyek mindegyikét le kellene küzdenem és a siker még akkor sem lenne biztos. Ha fiatalabb lennék, minden nehézség ellenére belevágnék! De így, ennyi évvel a hátam mögött, fájó tagokkal és fogyó erővel inkább már csak sétálgatok és messziről gyönyörködöm.






















2 megjegyzés:

  1. Szerintem les nélkül is nagyon szép képeket készítettél. Gratt! :-)

    VálaszTörlés